Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. május 9.

†

Húsvét után ötödik vasárnap (Rogate)

Lk 18, 1-8

Pesthidegkút (Lelkészotthon, Modori u), 2021. május 9.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk, Húsvét után ötödik vasárnapra, az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Lk 18,1-8-ban, a következőképpen:

„Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”(Lk 18,1-8)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Húsvét után az ötödik vasárnapon, még mindig ott ragyog fölöttünk az örömhír: Jézus feltámadt, Jézus él! Még mindig lelkesít minket az örömhír, hogy új életünk van az élő Krisztusban, aki pásztorol is minket. S ez az örömhír indít bennünket ujjongó örvendezésre és lelkendező éneklésre. Mert Jézus feltámadt! Jézus él!

S íme, Húsvét után az ötödik vasárnap, Rogate, azaz az imádság vasárnapja, még mindig a húsvéti örömhírre mutat. Hiszen öröm, hogy Istennel és Jézus Krisztussal, az imádság által személyes kapcsolatban lehetünk. Örömeinket és gondjaikat megoszthatjuk a mi Megváltónkkal, és általa a kéréseinket is az Atya elé vihetjük!

Igaz, hogy az imádság, illetve az imádkozó gyülekezet megjelenése az egyházi esztendőnek ezen a pontján, előre is mutat. Éspedig arra az időre, amikor Jézus már nincsen közöttünk. Hiszen a ma kezdődő héten csütörtökön, Mennybemenetel ünnepe lesz. De az imádság lehetősége akkor is örömhír, mert az imádság által élő kapcsolatban maradhatunk Jézussal. Tehát a húsvéti öröm megmarad, sőt, kiegészül az Úr visszajövetelére való várakozás örömével!

Nos, mai igénk jóvoltából, Lukács evangéliumában, közelebbről Jézus beszédgyűjteményének derekánál járunk. Amely a tizennegyedik fejezetben kezdődik, miután Jézus Simon farizeus házában vendégeskedett. És a tizenkilencedik fejezetben végződik akkor, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe.

Íme, ebben a nagy tanításban szerepel a mai igénk, a hamis bíróról szóló példázat is, amely egyértelműen az imádság tárgyköréhez kapcsolódik. Hiszen Lukács ezzel a mondattal vezeti be a mondanivalóját: „Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk”(Lk 18,1).

S talán itt mindjárt megemlítem az igeszakaszunk utolsó mondatát is, mert szerintem mindenképpen ide tartozik. Ezek már Jézus szavai: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”(Lk 18,8).

Mert a hit és az imádság összetartozik. És csak a hitből fakadó imádság kedves az Isten előtt. Hogyan is írja a Jakab levél: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”(Jak 5,13-16).

S imádkozni nem csak szóval, hanem tettel is lehet. Gondoljunk csak annak a bénának a meggyógyítására, akit a háztető megbontásával engedtek le Jézus lába elé. Lukács evangéliuma, az ötödik fejezetben, így ír erről: „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid”(Lk 5,18-20).

Az imádság és a hit tehát, szorosan összetartoznak. Jézus is számtalan ígéretet tett ezzel kapcsolatban. Csak egyet például: „Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik”(Lk 11,10). S ezt akkor mondta Jézus Lukács evangéliumában, amikor a Miatyánkot tanította.

Nos, ezek után világosan kijelenthetjük, hogy az előttünk lévő példázatban nem a hamis bíró magatartása, gondolkodásmódja, a példa számunkra. Hiszen Jézus maga nevezte ezt a bírót „hamis”-nak. S a görög szövegben itt az „adikia” (adíkia) főnév szerepel, amely azt jelenti: jogtalanság, igazságtalanság, gonoszság. Ezeknek pedig – a szóval és cselekedettel gyakorolt hithez, nyilvánvalóan semmi közük nincsen!

S itt az oltár előtt fölolvasott igénkre is gondolhatunk, amikor Jakab ezt írja: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól”(Jak 1,27). Márpedig a hamis bíró, az Istent nem félte, és az embereket sem becsülte. Aki pedig nem ismeri és nem tartja be a két nagy parancsolatot, az biztosan nem tartozhat a tiszta és szeplőtelen kegyesek közé!

A hamis bíró, a hozzá forduló özvegyasszonyt arra sem becsülte, hogy foglalkozzon az ügyével. Akinek valakivel vitája lehetett, amiről nem tudunk meg semmi bővebbet. Valószínűleg nem is ez a lényeg, hanem az a tény, hogy egy özvegyasszonyról van szó. Olyan emberről, aki inkább gyámolításra, támogatásra szorul.

Már az Ószövetség is kiemelten kezeli az özvegyek és az árvák ügyét. Például Ézsaiás próféta is már ezt mondta: „Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!”(Ézs 1,17). Malakiás pedig egyenesen ítéletet hirdet, amikor így adta tovább Isten szavát: „Hamarosan vádat emelek a varázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a Seregek URa”(Mal 3,5).

A példázatbeli, hamis bíró lelkületét, egyértelműen lefesti előttünk az ügyeinek kezelésében tanúsított hozzáállása. Így olvastuk: „Mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül”(Lk 18,5). Hiszen egyáltalán nem érdekli az, hogy segítséget nyújtson, netán igazságot szolgáltasson a hozzá fordulóknak. Pedig elvileg ez volna a hivatása.

Egyedül a saját, önző érdeke, nyugalma az, ami cselekvésre indítja. Itt is érdekes a görög szöveg, mert a „terhemre van” helyén „kopo” (koposz) kifejezés szerepel, melynek jelentése: munka, kemény munka, fájdalom, szenvedés, fáradtság, sőt üldöztetés. Ez a széles skála jól szemlélteti a hamis bíró istentelen meggyőződését. A saját munkájának elvégzése fájdalom és szenvedés számára. Az özvegyasszony többszöri megkeresését már üldöztetésnek veszi. Lehet, ha pénzt ajánlott volna fel – amire pedig, mint özvegyasszony, nemigen lett volna képes – akkor talán már rég rendezte volna az ügyét. Végül csak azért enged a kérésnek, hogy megszabaduljon tőle. S neki magának végre nyugalma legyen!

Jézus tehát azt mutatja meg a példázatban, hogy ha az ember, önző érdekből is tudja teljesíteni a hozzá fordulók kérését, akkor Isten mennyivel inkább tesz jót mindenkivel, aki hozzá fordul. A példázatban így mondja ezt Jézus: „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan”(Lk 18,7-8).

Az ujjongó gyülekezetnek, és benne a dicséretet éneklő embernek, jó az Istenhez fordulni imádságban! Ráadásul ezt megteheti éjjel és nappal, más szóval szüntelenül. Isten várja, hogy hittel hozzá forduljuk. Hogy elmondjuk neki örömünket és bánatunkat. Ő pedig mindig meghallgat minket. És ígérete szerint meg is adja kérésünket. Igaz, az Ő akarata szerint, és akkor, amikor Ő erre elérkezettnek látja az időt. Tapasztalatból mondom ezt, hiszen a napokban – nem először – velem is megtörtént.

Pál apostol is így biztat minket: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”(1Thessz 5,16-18).

Végezetül igénk utolsó mondatára szeretnék még figyelmet fordítani. Ez a kérdés: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”(Lk 18,8), manapság különösen is időszerű. Hiszen a gonosz, nagy erővel támadja Isten törvényét; ellenkezést szít Isten akaratával szemben; végső soron a hitet s a teremtés rendjét akarja eltörölni. De nekünk van Szent István királyunk, aki Szent Imre herceghez, többek között, a következő intelmet is megfogalmazta: „Elsőben is parancsolom, hagyom, javallom neked, én szerelmes fiam, ha kivánatos előtted a királyság koronájának tisztessége, légy a közönséges keresztyén apostoli hitnek szorgalmatos megtartója és ugy őrizzed azt, hogy minden alattad valóknak példát mutass és minden egyházbeliektől Krisztus vallása igaz követőjének méltán neveztessél, mely nélkül, tedd meg bizonynyal, sem keresztyénnek, sem egyházfiának mondani nem fognak. Mert a kiknek hamis hitek vagyon, avagy jó cselekedetekkel bé nem töltik és fel nem ékesitik azt, minthogy megholt állat a hit cselekedetek nélkül, azok sem itt nem országolnak tisztességgel, sem az örök életnek koronájában részök nem leszen. Ha pedig a hitnek paizsát megtartod, az idvességnek sisakját is felvészed”(In.: Corpus Juris Hungarici).

Íme, a magyarok imái, immár ezer esztendeje járulnak Isten színe elé. S az a tény, hogy történelmünk viharai közt – beleértve mai küzdelmeinket is – mégis áll hazánk Európa közepén, és van benne keresztyénség, az azt jelenti, hogy imáink meghallgatásra találtak. A mi dolgunk pedig: nem engedni, hogy az imádság elhalkuljon Magyarországon. †Ámen

Imádkozzunk!

Istenünk, Atyánk! Te bőségesen adsz jót annak, aki gyermeki bizalommal fordul hozzád. Taníts minket kételkedés nélkül és kitartóan imádkozni, hogy kérésünk meghallgatása növelje hitünket és örömünket, az Úr Jézus Krisztus által.

                                                               †Ámen

Énekek: 336 5 72 255