Veperdi Zoltán igehirdetése, 2024. december 15.

† Ádvent 3. vasárnap

Mt 11, 2-10

Pesthidegkút, Lelkészotthon, 2024. december 15. 0930

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Ádvent 3. vasárnapjára az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Mt 11,2-10-ben, a következőképpen:

„János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.
Amikor azok elindultak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhába öltözött embert látni? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, azok a királyok palotáiban vannak. Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat. 1Ő az, akiről meg van írva: „Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.””
(Mt 11, 2-10)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ádvent harmadik vasárnapján is, legyen első szavunk a hála! Adjunk hálát a mi Istenünknek és Atyánknak, hogy kegyelmének esztendeje megújult rajtunk. Hiszen a most elkezdődött, új egyházi esztendőben is, feltétel nélkül bízhatunk Benne, és hívhatjuk segítségül az Ő nevét.

S hálát adhatunk a mai vasárnap mondanivalójáért is. Mert amikor most Megváltónk és Üdvözítőnk megszületésének ünnepére készülünk, ezt a figyelmeztetést kapjuk: „Senki meg ne tévesszen titeket!”

A helyzet teljesen világos: a megtévesztő a sátán, az embergyilkos, a hazugság atyja. Ő akar minket megtéveszteni, félrevezetni, hogy a názáreti Jézus nem az Isten Fia, és nem a mi Megváltónk. El akar tántorítani bennünket minden hazugságával a mi Urunktól, hogy ne Őt kövessük, hanem a gonoszra bízzuk magunkat. Elszánt arcátlanságára jellemző, hogy még Jézust is megkísértette, mondván neki: a föld minden országát és gazdagságát neked adom, ha leborulva imádsz engem.

Jézus azonban Isten szavával verte vissza a hazugságot: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”(Mt 4,10).

Nos, mai igénk Máté evangéliumából, éppen egy ilyen megtévesztésről szól. Megdöbbentő, hogy a megtévesztett nem más, mint Keresztelő János, a Megváltó előfutára.

Máté nem számol be Keresztelő János megszületéséről. Ám Lukács írásából tudjuk, hogy papi családban született. Apja, Zakariás, éppen áldozatot mutatott be a templomban, amikor az Úr angyala megjelent neki, és kijelentette: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé”(Lk 1,13-17).

Jézus megkeresztelkedésének történetét már Máté is megírta. Ebben egy szózat hallatszott a mennyből, amelyet Keresztelő Jánosnak is hallania kellett: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”(Mt 3,17).

S hogy Keresztelő János próféta volt, azt az is igazolja, hogy még Jézus megkeresztelkedése, és az imént említett szózat elhangzása előtt, ezt mondta Jézusról: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel”(Mt 3,11-12).

Így teljesítve be azt, amit apja, Zakariás jövendölt róla, amikor megszületett: „Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa”(Lk 1,76-78).

Íme, igénk szerint, Keresztelő János, börtönben volt. Prófétaként feddésben részesítette Heródes Antipászt, aki feleségül vette a sógornőjét. A király ezért Jánost, Machaerus városában börtönbe záratta. Őrizete nem volt nagyon szigorú, hiszen kapcsolatot tarthatott tanítványaival. Nyilván, tőlük hallott Jézus cselekedeteiről is: vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, és halottak támadnak fel.

Keresztelő Jánosnak, mint kiválasztott prófétának, tudnia kellett, hogy ezek az események, a Messiás eljövetelét kísérő jelek. Mégis, mi téveszthette meg, mi vezethette félre a börtönben, hogy tanítványait ezzel a kérdéssel küldte Jézushoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”(Mt 11,3).

Ez a kérdés azért is megdöbbentő, mert maga Jézus is azt állította, hogy Keresztelő János nem szélingatta nádszál; és próféta, méghozzá az asszonytól születettek között a legnagyobb!

Nos, leginkább arra gondolhatunk, hogy Jézus tetteiben Keresztelő János nem látta azt az vonást, amely az ő igehirdetésének legfontosabb tartalma volt, vagyis az ítéletet.

Emlékszünk, a Keresztelő így prédikált, elsősorban a farizeusoknak és a szadduceusoknak címezve: „Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik”(Mt 3,7-10).

Igaz, János hallhatta Jézustól ezt a mondatot: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot”(Mt 10,34).

Ám Jézus ezzel csak arra utalt, hogy még a családokon belül is lehet ellenségeskedés Miatta. Mert lesz, aki hisz Őbenne, mások pedig nem fogadják majd el, hogy Jézus az Isten Fia!

Vagy ez is ismert lehetett Keresztelő János előtt: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket”(Mt 9,13).

Azt azonban már nem hallhatta, amit Jézus a Jeruzsálembe való bevonulása után mondott: „Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem”(Jn 12,47).

Valószínű tehát, hogy Keresztelő János is megrendült a hitében, amikor nem látta beteljesedni azt, amit hirdetett. Pedig az ítéletet nem kerülheti el senki. Legkésőbb az utolsó napon, amikor oda kell állnunk a Krisztus ítélőszéke elé, mindnyájunknak felelnünk kell hiába kimondott szavainkért, haszontalan cselekedeteinkért. S talán másoknak is van tapasztalata arról, hogy ha valamit elrontott, vagy rosszul döntött, és utána kellemetlen helyzetbe került, azt érthette Isten büntetésének.

Bizony, mi is ki vagyunk téve annak, hogy a hitünk meginog! Igaz, Jézus, amikor a nagy megpróbáltatásról beszélt, előre megmondta: „Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet”(Mt 24,4-12).

Azt gondolom, nem nehéz belátni, hogy mindez a szemünk előtt van. Gyakorta hallunk olyan híreket, hogy itt, vagy ott, ismét fegyveres összecsapás alakult ki. Ártatlan emberek halnak meg mások hatalmi törekvései és a meggazdagodás iránti vágyai miatt. A sátán eközben lelkesen dörzsöli a markát, hogy megint megtévesztette az embert!

Hamis próféták hirdetik, hogy a férfi lehet nő, a nő lehet férfi, csak el kell döntenie saját magának, hogy miként akar élni. Kérdem én, hol van itt az Isten törvénye? Ez magának a teremtésnek a meggyalázása! Van-e kétsége valakinek is közülünk, hogy ez is az ősi kígyó műve? Aki az örök tagadó, az örök bajkeverő.

Az Ember tragédiájának elején, már az első színben, Lucifer így pimaszkodik az Úristennel: „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni.”

Majd a második színben, az Éden-kertben, így biztatja magát a megkísértés előtt, Ádámra és Évára tekintve: „Mit késem ennyit? fel munkára, fel, Megesküvém vesztökre, veszniök kell. S kétkedve állok mégis újra meg, Nem küzdök-é hiába a tudás, A nagyravágyás csábos fegyverével Őellenek?”

S küzd azóta is, vég nélkül, makacsul. Pedig már vesztett. Hiszen a Megváltó megszületett. A názáreti Jézus, az Isten Fia, aki meghalt bűneinkért és feltámad megigazulásunkra, legyőzte! Senki meg ne tévesszen hát minket: Jézus a győztes! Őt szeressük, Őt kövessük, őt imádjuk, az örök életig! †Ámen

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy szüntelenül hangzik egyházadban a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel. Köszönjük, hogy ma is együtt lehettünk ennek meghallgatására. Kérünk, ajándékozz meg azzal a bizonyossággal, hogy bűnbocsánatot, életet és üdvösséget készítettél nekünk az Úr Jézus Krisztus által. †Ámen

Énekek: 135 1 140 312 11

You may also like...