Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. november 26.

†

Örökélet vasárnap

Mal 3, 22-24

Farkasrét, 2023. november 26.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után az utolsó vasárnapra, úgyis, mint Örökélet vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Mal 3,22-24-ben a következőképpen:

„Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben! ²³Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. ²⁴Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.” (Mal3, 22-24)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján, amikor arra gondolunk, hogy az újjáteremtő Isten elé készülünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy mielőtt odajutunk, meg kell állnunk az ítéletben.

Igaz, a Római levélből tudjuk, „Hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”(Róm 8,28). Sőt, Jézus egyenesen ezt mondja: „Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”(Jn 5,24). Mégis, ha arra tekintünk, hogy minden cselekedetünkről számot kell majd adnunk, azt gondolom, szükségünk van arra az örömhírre, hogy Isten hív minket. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre! Mert szeret!

Malakiás próféta a könyvének legelején, amikor az első fejezet második versében először szólaltatja meg Isten üzenetét, ezt írja: „Szeretlek benneteket – mondja az ÚR”(Mal 1,2).

Isten alapállása mindig és mindenben a szeretet. A teremtésben, az ember megformálásában, az ember megváltásában, a történelem irányításában – egyedül a szeretet! Amikor Istenről kezdünk gondolkodni nem lehet más kiindulópontunk, csak ez: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”(Jn 3,16-18).

Nos, ez az örömhír kell legyen a szemünk előtt, amikor a mai oltári igénkben, Máté evangéliumából, az utolsó nap eljöveteléről olvasunk. Mert igen, lesznek, akik nem jutnak be Isten országába, hanem az örök kárhozatra mennek. Mert nem hittek Isten egyszülött Fiának nevében. Ám ha mi mindig készen vagyunk, és mint a hűséges szolgák, szüntelenül az Isten akarata szerint az evangélium hirdetésében buzgólkodunk, akkor nincs mitől félnünk! Mert Isten szeretet!

De forduljunk immár Malakiás próféta felé! A név „Malakiás”, azt jelenti: az én követem. E névből nem kell arra a következtetésre jutnunk, hogy nem valós személyről van szó. Azt azonban jogosan feltételezhetjük, hogy Malakiásban Isten igazi prófétáját ismerhetjük meg, aki hűséggel csak azt hagyta ránk, amit ő maga az Úrtól kapott. Ezért érdemes komolyan figyelni szavára.

A könyv keletkezésének korát nem könnyű meghatározni. Egy időpont lehet mérvadó: Krisztus előtt 513, amikorra a fogság utáni templom felépült. Malakiás nyilván meglévő templomról beszél a könyvében, amelybe eljön az Úr, s amelynek oltárára tisztátalan kenyeret visznek. Az emlegetett társadalmi bűnök is Ezsdrás és Nehémiás próféták idejére utalnak, tehát a babiloni fogság utáni évekre.

Malakiás egy jellegzetes, párbeszédes formában válaszol a nép kérdéseire, és teszi ismertté Isten válaszát. Így nevezve néven a bűnöket: a hamis áldozatokat, a papok hamis tanítását, a nép hűtlenségét. Malakiás írásának teológiai jelentősége, hogy amikor korának kérdéseire válaszol, akkor végső soron egyetemes útmutatás ad. Hiszen az Isten iránti hűtlenség, engedetlenség, a bűnbeesés óta kíséri az emberiséget. Mondanivalója éppen ezért, mindenkor időszerű, a mi korunkban is. És az is marad, egészen az utolsó ítélet napjáig!

S íme, a ma előttünk lévő szakasz Malakiás könyvéből, egyben az Ószövetség három utolsó verse! Ennek ismeretében különösen is fontos lehet számunkra mindaz, amit ezek a mondatok fölvetnek nekünk!

Mindjárt az első ez: „Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben!”(Mal 3,22).

Földi vándorlásunk – még ha most éppen az a tény van előttünk, hogy egyszer véget fog érni – mégsem a tétlenség ideje. Isten azt mondja nekünk, hogy gondolkodjunk! Szüntelenül tartsuk homloktérben azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket Isten Mózes által adott nemcsak egész Izraelnek, hanem rajtuk keresztül a teljes emberiségnek.

S itt nem egyfajta „okoskodásról” van szó, amelyről Lucifer beszél az Ember tragédiájában ekképpen: „A tett halála az okoskodás”(2. szín). Hiszen ez éppen Isten ellen szól, a Teremtő parancsolata ellen lázít!

Malakiás viszont ennek pont az ellenkezőjére biztat. Isten törvénye és parancsolatai legyenek azok, amelyek szüntelenül előttünk vannak. Nem más, hanem az Isten akarata szabja meg a mi életünket, gondolatainkat, cselekedeteinket. Egyfolytában azon gondolkozzunk, hogy vajon amit tervezünk, és majd megcselekszünk, az megfelel-e Isten akaratának, a szeretet két nagy parancsolatának!

Mert ezzel is az evangéliumot hirdetjük! Egy régi történet szerint: „Művelt kínai jött egyszer a Kínában működő keresztyén misszionáriushoz és így szólt: „Én még sohasem hallottam a ti tanítástokat, de már láttam. Van egy szomszédom, aki a legveszekedőbb és leggonoszabb ember volt az egész városban. Néhány hónap óta azonban egészen megváltozott az élete. Békességes, kedves emberré lett. Amikor megkérdeztem tőle ennek a nagy változásnak a magyarázatát, csak annyit szólt, hogy ő bizony keresztyénné lett. Azóta érzem, hogy ez a tanítás csak nagyon jó lehet, s magam is szeretném megtanulni, hogy én is új emberré lehessek.”(A gyermek vasárnapja, szerk.: Wolf Lajos, Bp. 1937).

A második mondat következik: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja”(Mal 3,23).

Isten, bár cselekvésre indítja az embert, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy Ő maga tétlen marad. Sőt! Szeretetből mindent a javunkra tesz. Itt azt ígéri, hogy elküldi Illés prófétát, mielőtt eljön az ítélet napja!

Jézus pedig azt mondja Keresztelő Jánosról, hogy „És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie. Akinek van füle, hallja!”(Mt 11,14-15).

Nyilván nem Illés jött vissza testben, hanem inkább Illés lelkületét bírta Keresztelő János is, mint Isten igazi, s egyben utolsó prófétája! Ugyanakkor ő a Messiás előhírnöke! Aki kijelentette Jézusról: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre”(Jn 1,15-16).

Mert Jézus Krisztusban is Isten cselekedett értünk, mégpedig csodásan! Hiszen az Atya az egyszülött Fiára vetette a mi bűneinket, s az Ő áldozata árán váltott meg minket az örök haláltól. S aki hiszi ezt, annak van örök élete! Aki hiszi ezt, az nem szorongással várja az Úr nagy és félelmetes napját, mert van Megváltója!

S a harmadik mondat egy szép kijelentés Keresztelő Jánosról: „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök”(Mal 3,24).

Az atyák és a gyermekek szívének egymáshoz térítése, nem jelenthet mást, csak a megbékélést, illetve a szeretet-kapcsolat helyreállítását. Márpedig ha minden atya és minden gyermek szíve megbékél egymással, az azt jelenti, hogy az egész földön békesség és szeretet uralkodik!

Emberi akaratból, ez valószínűleg soha nem fog megvalósulni. Ma is azt látjuk, hogy a gonoszság, az istentelenség egyre jobban előretör. S nyomában békétlenség, szeretetlenség, ellenségeskedés tombol és rombol! Ez nem az Isten akarata, hanem az ember bűne. Isten talán azért engedi meg ezeket, hogy az ember ráébredjen, mire képes az isten nélkül! És megrendülve felébredjen, és az Istennel való megbékélés útjára, a szeretet útjára térjen! Hogy osztályrésze ne pusztulás legyen, hanem az örök élet Isten országában!

Végül hadd olvassam föl újra az igét: „Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben! Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök”(Mal 3,22-24).

Íme, Malakiásnak ezek a mondatai zárják az Ószövetséget, és vetnek előre fénysugarat az Újszövetségre. Rámutatva a jövőre, az eljövendő Jézus Krisztusra, aki békességet szerzett Isten és az ember között! Az Atya és a gyermekei között!

S majd az Újszövetség is egy ígérettel zárul, ahol a feltámadott Krisztus ezt mondja: „Bizony, hamar eljövök”(Jel 22,20). Amikor pedig ez bekövetkezik, akkor felragyog az Isten és a Bárány örök világossága. És a szeretet mindent betölt.

Mi tehát ezzel a hittel igyekezzünk az újjáteremtő Isten színe elé! †Ámen

Imádkozzunk!

Áldunk téged, Istenünk és Atyánk, hogy az örök élet jó reménységével ajándékoztál meg minket. Ne engedd, hogy megfeledkezzünk az elénk adott célról, az örök örömről, és arra segíts, hogy napról napra növekedjünk akaratod ismeretében, a szeretetben és a békességben, és el ne fáradjunk a jó cselekvésében, az Úr Jézus Krisztus által. †Ámen

Énekek: 454 10 493 312 12