Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. szeptember 17.

†

Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap

1Tim 6, 6-11

Pesthidegkút/Fébé Anyaház, 2023. szeptember 17.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után tizenötödik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk 1Tim 6,6-11-ben a következőképpen:

„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.” (1Tim 6, 6-11)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Egyre közeledik az egyházi esztendő vége, Örökélet vasárnapja. Amely arra irányítja a figyelmünket, hogy oda kell majd állnunk Krisztus ítélőszéke elé, mielőtt átmegyünk a halálból az életbe. Ezért is jó újra és újra hangoztatni az örömhírt, hogy Isten hív minket. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre, mert szeret! S íme, a mai vasárnapon, ezen örömhír mellé azt a felszólítást kapjuk, hogy „Senki sem szolgálhat két úrnak!”(Ágenda)

Vegyük észre, hogy ebben a mondatban mindössze két úrról van szó. Az egyik, és az első, nyilván az Isten, éspedig a Szentháromság egy igaz Isten. Akit mi ismerünk, szeretünk és imádunk. A másik úr mindaz, ami ellenkezik Istennel. Nevezzük akárhogy: sátán, gonosz, antikrisztus, bűn, mammon – csak ugyanarról van szó!

Csupán két út létezik tehát: vagy Istennel, vagy nélküle, s ezzel együtt ellene is. Semlegesség pedig nincs! Ez is a sátánnak nagy hazugsága. Mert ha valaki semlegesnek mondja magát, akkor már nem Istennel van! Hanem a másik úrral!

Józsué fogadalma juthat eszünkbe. A honfoglalás után, országgyűlést hívott össze Sikem városába, és ott megerősítette az Istennel kötött szövetséget. Ekkor szólt így a néphez: „De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!”(Józs 24,15).

Jézus, amikor a Hegyi Beszédben a hamis prófétákról tanított, ezt mondta: „Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket”(Mt 7,17-20).

Megismerszik tehát, hogy ki kit szolgál! Az egyes ember életében, közösségek viselkedésében, sőt, országok politikájában is! Nem kell ezt részletezni, hiszen naponként látjuk.

Azt gondolom, mi már régen eldöntöttük, hogy kit akarunk szolgálni! Az Urat, a mi kegyelmes Istenünket, aki úgy szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk!

A mai oltári ige is, csak megerősít minket ebben az elhatározásunkban. Hiszen Jézus a Hegyi Beszédben szólt Isten gondviseléséről. Itt hangzott el a már idézett felszólítás is: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”(Mt 6,24).

Nos, Jézus gyönyörű hasonlatokkal mutatja be Istennek az irántuk való szeretetből fakadó gondviselését. S arról is biztosít minket, hogy a mi mennyei Atyánk pontosan tudja, mire van szükségünk. Majd itt is szerepel egy felszólítás: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek”(Mt 6,33).

Ha tetszik, ez éppen egy szeretettel teljes biztatás arra, hogy mi önként és boldog örömmel szolgáljuk a mi gondviselő Istenünket. Aki kérésünk nélkül is elhalmoz ajándékaival, betakar kegyelmével, és végtelen szeretetéből megadja mindazt, amire életünk fenntartásához, és az örök élet elnyeréséhez szükségünk van. Beleértve természetesen a hitet is!

Íme, ezek után pontosan erről szól mai igénk, Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből. Valószínű, hogy Timóteus Pál szolgálata nyomán lett keresztyénné. A neve pedig azt jelenti: „Tisztelet Istennek”. Nos egy ilyen névvel, annak viselője, nem lehet kétséges, hogy kinek szolgál!

Pál tehát azt mondja Timóteusnak, hogy „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel”(1Tim 6,6).

S már ebben is sok minden világossá lesz. Hiszen a „kegyesség” az istenfélelmet jelenti. Az Isten iránti bizalommal élni valóban nagy nyereség. Mert a hívő nem aggodalmaskodik a holnapért. Tudja, hogy mennyei Gondviselője mindent meg ad neki, amikor szükséges. Ezért megelégszik azzal, amit már megkapott. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy így tökéletes belső békessége van! Ami igen fontos, ha nem nélkülözhetetlen az Isten szolgálatában!

Majd Pál megmutatja a helytelen utat is! „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme”(1Tim 6,10).

A gazdagság utáni vágy, tönkre teszi az embert. Kísértésekbe, csapdákba esnek, esztelen és káros kívánságaik pedig pusztulásba és romlásba döntik őket.

Valaki elbeszélte nekem egyszer, hogy látott egy tudósítást Magyarország második leggazdagabb emberével. Megkérdezték tőle, mire vágyik még? Az felelte, hogy az első leggazdagabb szeretne lenni! Biztos vagyok benne, hogy az életszínvonala semmit sem emelkedett volna ezzel a változással! De hát a hírnév, az emberek elismerése, milyen vonzó, milyen simogató. De hol van itt, a gondviselő Istenbe vetett bizalom, az Ő ajándékaiért Neki járó tisztelet? Pedig ez sokkal fontosabb volna!

Pál írása azt is világossá teszi, hogy az istenfélők között is voltak olyanok, akik megtévedtek. A gazdagság után vágy elcsábította őket a hittől, a ezzel a gyülekezettől is. S ezzel leginkább önmaguknak okoztak sok fájdalmat. Melyek között nyilván a legnagyobb, az örök élet elvesztése!

Ezért is nagyon fontos az a rövid, de határozott felszólítás, amelyet Pál itt szeretett munkatársa szívére helyez: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket”(1Tim 6,1).

Az apostol azzal, hogy Timóteust Isten emberének mondja, arról tesz bizonyságot, hogy szeretett munkatársa nem csak nevében tiszteli Istent, hanem életével és szolgálatával is! S szeretné meg is tartani ebben. Ezért mondja neki, hogy kerülje az esztelen és káros kívánságokat, a gazdagság utáni vágyat. Amely azért is esztelen, mert semmit nem hoztunk a világba, és semmit sem vihetünk ki belőle! Ezért, ha valaki Isten embere, akkor fusson el, valósággal meneküljön az esztelen kívánságokkal járó pusztulás és romlás elől!

Pál azonban azt is megmutatja szeretett tanítványának, hogy melyek azok, amiket neki az Isten szolgálatában követni és megtartani kell. Az apostol hat dolgot sorol fel.

Ezek között az első: az igazságra való törekvés! Itt az „igazság” alatt a megigazulás, vagyis a bűntelenség értendő. Tehát ha valaki Istent akarja szolgálni földi életében, vagyis az Isten útján akar járni, az ne vétkezzen! Fusson el, meneküljön a bűn elől! Pál azt is tudja, hogy bűntelenek csak az Isten eljövendő országában lehetünk majd. Ezért mondja azt, hogy itt a földön törekedjünk erre!

Másodiknak ezt mondja Pál: gyakorold a kegyességet! Elhangzott már, hogy a kegyesség az istenfélelmet jelenti. De miben valósul meg az istenfélelem gyakorlása?

Nos van elméleti és gyakorlati része. Jézus tizenkét éves korában kérdezte a szüleitől: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”(Lk 2,49). Más fordításban ez azt jelenti, hogy Atyám dolgaival kell foglalkoznom! Ez tehát az elméleti rész, amely gyakorolható a templomban, otthon az imádságban, Biblia olvasásban. A gyakorlati rész pedig a szeretet gyakorlása a felebarátunk felé, személyválogatás nélkül!

Pál felsorolásában a harmadik: a hit. Az a görög kifejezés, amelyet Pál használ, jelenti azt hogy törekszik valamire, de azt is, hogy üldöz, gyakorol. Az apostol tehát arra ösztönöz minket, hogy ne csak törekedjünk a hitre, például, hogy megmaradjunk a hitben. Hanem azt is kívánja, hogy gyakoroljuk. Ami megint csak a szeretet cselekedeteiben valósulhat meg. De üldözzük is a hitet ha kell, hogy el ne szakadjunk attól, el ne távolodhassunk tőle!

A negyedik: törekedj a szeretetre! A hitből folyik a szeretet. Aki Isten útján jár, annak természetes magatartása a szeretet! Itt arról az isteni szeretetről van szó (agapé), amely akkor is szeret, ha a másik ember nem érdemli meg! Ezt pedig olykor igen nehéz gyakorolni!

Ebben is segíthet Pál felsorolásában az ötödik, ami: az állhatatosság. Semmi ne zökkentsen ki minket az Isten szolgálatából. Semmilyen kísértés, vagy megfáradás, eredménytelenség, esztelen kívánság! Mi tartsunk ki türelmesen az Úrnál. Tudván, hogy az Ő gondviselése velünk van, mindenen át, az örök életig!

S végül a hatodik: a szelídlelkűség. Vagyis szüntelenül törekedjünk arra, hogy mindig békesség legyen a szívünkben! Ne lobbanjanak fel bennünk hirtelen indulatok, meggondolatlan cselekedetek, amelyekkel mélyen megbánthatunk másokat! Hanem csak a Krisztus szeretete uralkodjon bennünk!

Végezetre nem marad más kérdés, csak ez, hogy én kit akarok szolgálni? Remélem, Veletek együtt mondhatom, hogy én csak az Urat, az élő Isten akarom szolgálni! Az Ő akarata szerint szeretnék élni! Tudom, tudjuk, hogy ez nem mindig egyszerű, nem mindig könnyű! De nincs más út, amely az örök életre visz!

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, aki mindent odaadtál értünk, hogy életünk és üdvösségünk legyen: tégy minket hozzád hasonlóvá, hogy mindenünkkel, amink csak van, készségesen szolgáljunk neked és embertársainknak.

                                                                  †Ámen

Énekek: 331 10 341 312 11