Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. augusztus 6.

†

Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap

2Móz 32,1-10

Felsőgöd, Alsógöd, Dunakeszi, 2023. augusztus 6.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.                                                        †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után kilencedik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk 2Móz 32,1-10-ben a következőképpen:

„Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. Amikor Áron látta ezt, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron: Holnap az ÚR ünnepe lesz! Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.
Ekkor így beszélt Mózeshez az ÚR: Menj, eredj le, mert megromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. Majd ezt mondta Mózesnek az ÚR: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. Most azért hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek.” (2Móz 32, 1-10)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Lassan közeledünk az egyházi esztendő második felének derekához. Ezt az időszakot sem mondhatjuk ünneptelen félévnek, mert számunkra minden vasárnap ünnep, Jézus feltámadásának ünnepe.

S az egyházi esztendő második fele is, mindvégig hangoztat egy szívmelengető örömhírt. Nevezetesen azt, hogy Isten hív minket. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre! Mert szeret! Mert nem azt akarja, hogy bűneink miatt elvesszünk! Hanem azt akarja, hogy az Ő ingyen kegyelméből, hit által éljünk örökké!

Nos, Isten hívása ma, tehát Szentháromság ünnepe után a kilencedik vasárnapon, így szól hozzánk: hűség és engedelmesség által Krisztussal legyünk és maradjunk közösségben!

Érdekes módon, most olyan igék vannak előttünk, amelyek éppen az ellenkezőjéről, vagyis a hűtlenségről szólnak! Vegyük mindjárt az oltári igét, Lukács evangéliumából, a hamis sáfár példázatát!

Jól ismerjük a történetet. Nem elég, hogy a hamis sáfár eltékozolta a gazdája vagyonának egy részét. Amikor az ura felelősségre vonta, még akkor is az ő vagyonából szerzett magának barátokat arra az esetre, ha elmozdítják az állásából! Mondván, hogy kapálni nem bír, koldulni pedig szégyell.

Lukács azt írja: „Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai”(Lk 16,8).

Észre kell vennünk, hogy a példázatbeli gazda dicsérte meg a hamis sáfárt, és nem Jézus. Hiszen neki egészen más a véleménye! Azt mondja: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?”(Lk 16,9-12).

Azt gondolom, itt emlékeznünk kell arra is, hogy mit tanít Jézus az igazi kincsről: „Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is”(Lk 12,33-34).

Mert íme, a hamis mammon el fog fogyni. Éspedig az utolsó napon, amikor Jézus visszajön. Ézsaiás próféta azt írta erről: „De mit csináltok majd az ítélet napján, amikor megjön a távolból a pusztulás? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?”(Ézs 10,3).

A mi igazi kincsünk pedig a mennyben van. Ami földi, az mind hamis mammon. Az az ember bánik hűségesen a hamis mammonnal, aki segíti az embertársait mindabból, amivel Isten megajándékozza itt, ezen a földön. Ezzel igazi kincseket gyűjt, melyeknek a mennyben lesz értéke! Az igazi kincs pedig az örök élet! Ami viszont hit által már most a miénk! S hogy valóban el is jussunk oda, ahhoz kell nekünk hűség és engedelmesség által Krisztussal lenni és maradni közösségben!

S íme, az igehirdetésünk alapigéje Mózes második könyvéből, már nem egy példázat, hanem nagyon is valóságos hűtlenség, az aranyborjú készítése!

Nos, Mózes második könyvének tizenkilencedik fejezete szerint, két hónappal azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, megérkeztek a Sínai-hegyhez. Mondhatjuk, ettől kezdve Mózes föl- s le járkált a hegyre Istenhez, és a néphez. Először ezt az üzenetet bízta Isten Mózesre: „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom”(2Móz 19,4-5). A nép pedig egy akarattal így felelt: „Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott”(2Móz 19,8). Mózes pedig elvitte a nép válaszát az ÚRnak. Azután lejött Mózes a hegyről azzal az üzenettel, hogy a nép szentelje meg magát, mert harmadnapon az ÚR az egész nép szeme láttára leszáll majd a Sínai hegyre.

Ez meg is történt. Mennydörgés, villámlás, sűrű felhő és kürtzengés kíséretében, aminek következtében a nép reszketni kezdett félelmében. Isten ekkor harmadszor is fölhívta Mózest a hegyre, és figyelmeztette, hogy a nép ne törjön előre, hogy lássa az URat, mert akkor sokan elesnek közülük. Mózes lement a néphez, és mondta el a Tízparancsolatot.

Ekkor történt meg a szövetségkötés. Mózes fölolvasta a nép előtt a szövetség könyvét, amelyre így feleltek: „Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott”(2Móz 24,7).

Ezután negyedszer is fölment Mózes Istenhez, ezúttal vele volt Áron is, és Izrael vénei közül hetvenen. Ezek nem mehettek közel az Úrhoz, csak távolabb borulhattak le előtte. Mózes azonban közelebb mehetett Istenhez.

Majd Isten ötödször is fölhívta Mózest, hogy átadja neki a kőtáblára írt parancsolatokat. Mózes ekkor negyven nap és negyven éjjel maradt az Úrnál, és hallgatta meg a szent hajlék elkészítésére vonatkozó rendelkezéseket.

Íme ekkor történt mindaz, amiről már a mai igénkben olvastunk: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból”(2Móz 32,1).

Micsoda hűtlenség! Az elmúlt rövid idő alatt kétszer is megfogadták, hogy mindent megtesznek, amit az ÚR mondott! Áron talán még nagyobb csalódás. Hiszen ő is fönt volt a hegyen a hetven vénnel együtt, és ott volt, amikor Isten Mózessel beszélt. Most pedig habozás nélkül elfogadja a hűtlen nép javaslatát, és nekiáll az aranyborjú elkészítésének! Majd oltárt épített az elkészül aranyborjú elé, áldozatokat mutattak be Izrael „új istene” előtt, nagy mulatozással, az egész nép örömére!

S itt két dologra mindenképpen fel kell figyelnünk, a saját okulásunkra! Az első, hogy Isten előtt nincsen rejtve semmi. Világosan látja, és el is mondja a mit sem sejtő Mózesnek: „Menj, eredj le, mert megromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból”(2Móz 32,7-8).

Az örökkévaló Isten sohasem változik. Ma is pontosan látja mi minden történik a földön. Nem ismeretlen előtte a megszaporodott gonoszság, szeretetlenség, istentelenség, sem a hűtlenség és az engedetlenség! Nekünk pedig nem azt kell kérdezgetnünk, hogy Isten miért engedi meg mindezt! Ő tudja, meddig tart még a kegyelmi idő! Hanem inkább azért imádkozzunk, hogy mentsen meg minket a gonosztól. Mert Isten látja a mi hűségünket és engedelmességünket is!

A másik figyelemre méltó dolog pedig Mózes hite. Vagy mondhatom: Isten iránti hűsége és engedelmessége. Mert Isten szigorú ítéletére: „Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. Most azért hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek”(2Móz 32,9-10), Mózes így felel: „Miért lángolt fel a haragod, URam, a te néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Fékezd meg izzó haragodat, szánd meg népedet, és ne hozd rá ezt a bajt!”(2Móz 32,11-12).

Mózes nem a maga hasznát nézi. Nem akarja elorozni az Ábrahámnak tett ígéretet sem. Sőt, mint jó pásztor, irgalmat kér a rábízottaknak! Hiszem, hogy ezt látva és hallva indult szánalomra az Úr az Ő népe iránt!

Nos, ha jól meggondoljuk, az ember minden szövetséget megszegett, amit az Isten kötött vele. Már az Éden-kertben kezdődött, amikor Ádám és Éva evett a tiltott fa gyümölcséből. S ott van az özönvíz után Nóéval kötött szövetség is! Amikor mindössze nyolc emberrel kezdődött újra az emberiség története. Ezek leszármazottai vagyunk mi is.

S nem hagyhatom ki a sorból az Úr Jézus Krisztusban megkötött új szövetséget sem! Mennyi, de mennyi ember elutasítja ezt a szövetséget, amely pedig a bűnbocsánatot hirdeti, és a Krisztus vére árán elnyerhető örök életet!

Megint Ézsaiás prófétához fordulok. Éspedig a tizedik fejezethez, ahonnan már idéztem a kincsek elrejtésére vonatkozó kérdést. Nos ugyanebben a fejezetben mondja Ézsaiás ezt is: „Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka és Jákób házának megmenekült része, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez”(Ézs 10,20-21).

Nos, szeretett Testvérek, mindig van „maradék”! Ma pedig mi vagyunk a „maradék”. Akik hűséggel és engedelmességgel ragaszkodunk Jézus Krisztushoz, a mi Urunkhoz és Megváltónkhoz! Adjon nekünk Isten erőt és hitet ahhoz, hogy senki és semmi el ne tántorítson minket a Vele való közösségtől, hogy mindig Vele járjunk, és mindig az Ő szeretetéből merítsünk! Mert akkor örök életünk van!

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk!

Dicsérünk téged, Úr Jézus Krisztus, hogy engedelmes voltál: nemcsak hirdetted, hanem meg is cselekedted a mennyei Atya akaratát. Kérünk, hajlítsd a mi szívünket is cselekvő engedelmességre, hogy egyek legyünk veled, most és örökké.

                                                                  †Ámen

Énekek: 439 8 395 255