Veperdi Zoltán igehirdetése, 2023. április 23.

†

Húsvét után második vasárnap

Jak 5,13-20

Farkasrét, 2023. április 23.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, melyet anyaszentegyházunk Húsvét után második vasárnapra az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Jak 5,13-20-ban, a következőképpen:

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.
Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.” (Jak 5, 13-20)

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Húsvét után a második vasárnapon, amely egyházunkban a „Jó Pásztor” vasárnapja, elsőként hadd hirdessem a páratlan és felbecsülhetetlen húsvéti örömhírt, hogy Jézus feltámadt! Jézus él!

Mert Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy Jézus nem támadt fel. Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy nem vagyunk megváltva. Húsvét után nem lehet úgy élni, hogy bűneinkre nincs bocsánat. Húsvét után csak úgy lehet élni, hogy nekünk a feltámadott Jézusért, a jó Pásztorért, örök életünk van!

S íme, ezen a vasárnapon az oltári ige János evangéliumából szólt hozzánk. Közelebbről a tizedik fejezet, amelyben Jézus először leírja, hogy milyen a jó pásztor. Azután önmagára mutat, és azt mondja: „Én vagyok jó Pásztor”(Jn 10,11).

Azt gondolom, nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy amikor Jézus kijelenti: „én vagyok”, akkor kimondja Isten nevét. Isten pedig így nyilatkoztatta ki magát Mózesnek az égő csipkebokorból: „Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok”(2Móz 3,14).

Emlékszünk, mi történt Jézus elfogatásakor? Amikor a Gecsemáné kertben, katonai csapat kérdésére Jézus így válaszolt: „Én vagyok!”(Jn 18,5)? Éppen János evangéliuma beszéli el azt, hogy amint Jézus másodszor is kijelentette: én vagyok, akkor a katonák „Visszatántorodtak, és a földre estek”(Jn 18,6). Mert Jézus itt is kimondta Isten nevét, amit pedig szigorúan megtiltott a második parancsolat: „Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!”(2Móz 20,7).

Térjünk azonban vissza János evangéliumához! Mert Jézus nem áll meg ennél a kijelentésnél: „Én vagyok a jó Pásztor”, hanem így folytatja: „A jó pásztor életét adja a juhokért”(Jn 10,11).

Íme, Húsvét után a második vasárnapon, nem kell magyarázni, mit is jelentett Jézus szava! Mert Jézus feltámadt! Jézus él! S mint jó Pásztor, vele van az övéivel minden napon a világ végezetéig!

Legyen szabad még két verset idehozni János evangéliumából, amelyek közvetlenül az oltári igeszakaszunk után következnek. Mert azokban Jézus ezt mondja: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól”(Jn 10,17-18).

Hiszen akik önként adják oda életüket Jézus, és általa az Atya szolgálatára, azokat szereti az Isten! S a hűséges szolgáknak az a küldetése ebben a világban, hogy tanúságot tegyenek az Isten szeretetéről!

S akkor itt a Jakab levél, amely megmutatja, hogy a jó Pásztor hogyan teljesítette be ígéretét, és van velünk mindenkor, már a földi életünkben is! De megmutatja azt is, hogy miért jó, ha a jó Pásztor velünk van; és miért öröm az, hogy a jó Pásztor mindig vezet minket. Mindjárt a levél elején így szólal meg a szerző: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez”(Jak 1,2-3). Majd kevéssel alább kijelenti: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek”(Jak 1,13).

Hiszen az életünk kísértések és próbák sora. Ezek azonban nem kell, hogy elkeserítsenek minket. Hanem inkább örüljünk, hogy minden alkalommal bizonyságot tehetünk a hitünkről, állhatatosságunkról, a feltámadott Krisztus iránti elkötelezettségünkről. Tudván, hogy Isten mindig szeret minket; és tudván, hogy Isten örök életet készített nekünk!

A jó Pásztor pedig megadta nekünk az imádság lehetőségét. Maga mondta: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek”(Lk 11,9). És ezt is: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen”(Jn 16,23-24).

S íme, a Jakab levél előttünk lévő szakasza először is az imádkozásra szólít fel bennünket. Mintha kifejtené Pál apostolnak az első thesszalonikai levélben megfogalmazott mondatát: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”(1Thessz 5,16-18).

Tehát, „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!”(Jak 5,13).

A dicséret éneklése, alapjában véve hálaadó imádság. Tehát Jakab arra biztat minket, hogy minden élethelyzetben imádkozzunk! Tudjunk mindenkor imádkozni! Persze, nincs lehetőség, de talán nem is lényeges felsorolni, hogy mennyi minden okozhat szenvedést az embernek. Legyen az akár kísértés, vagy próba, amit Isten megenged az életünkben. S ugyanígy, számtalan öröm is éri az embert naponként. S milyen jó úgy örülni, hogy Isten ajándékaiért adunk hálát, teljes szívünkből. Boldog az az ember, aki szüntelen imádságos kapcsolatban éli az életét a Teremtőjével, a Jóakarójával, a Szeretettel!

Nos, ezután a betegség okán történő imádkozásról tanít a Jakab levél, kicsit részletesebben. Először is, a beteg hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte.

Biztosan többen ismerik azt a mondást, hogy „Megosztott öröm dupla öröm, megosztott bánat fele bánat.” Már az együtt érző jelenlét is sokat segíthet a szenvedőnek. Nagyon szeretem Jób könyvének azt a jelenetét, amikor a barátok elmennek Jóbhoz, „És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma”(Jób 2,13).

Jakab azt is mondja, hogy az imádkozás során a beteget kenjék meg olajjal. Az nem lehet, hogy itt az utolsó kenetről beszél Jakab, hiszen a jelenlévők nem a beteg haláláért imádkoznak, hanem éppen a gyógyulásáért! Nem a halálra akarják felkészíteni, hanem pontosan ellenkezőleg, a beteg teljes testi és lelki felépülését kérik. Az olajjal való megkenés bizonyára érzékelhetővé tette a gyógyító Szentlélek jelenlétét.

S van itt még egy érdekes kérdés, hogy a betegség hogyan függhet össze a bűnnel? Jób könyve tette lehetetlenné annak a régi elvnek a fenntartását, amelyet viszonzás-megfizetés teológiának nevezünk.

Nem áll meg az a szabály, hogy Isten a jókat, akik benne bíznak, megjutalmazza, és azok gondtalanul élhetnek; a rosszakat pedig, az Istenben nem hívőket, megbünteti. Ma is láthatjuk azt, hogy hány istentelen embernek jól megy a sora, egészséges, sok mindent megúsznak büntetés nélkül. Persze itt nem az utolsó ítéletre gondolok!

Nos, az orvostudomány ma már komolyan foglalkozik a pszichoszomatikus betegségekkel. Amikor valami lelki probléma, teher, hogy ne mondjam: bűn, okoz betegséget az ember testében. Erre az esetre mondhatja a Jakab levél: „És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer”(Jak 5,15).

S azután a folytatás kiszélesíti ezt a lehetőséget, végső soron az egész gyülekezetre: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”(Jak 5,16).

Azt gondolom, ettől lehet egy gyülekezet igazi közösség, ha tudnak egymás gondjáról, bajáról, és imádkoznak is egymásért, vagy éppen tudnak együtt hálát adni. Nehezebb kérdés a bűnök megvallása egymásnak, mert ehhez feltétlen bizalom kell egymás iránt, de ez sem lehetetlen.

Annak bizonyítására, hogy Isten meghallgatja az imádságot, Jakab Illés példáját hozza. Amikor a próféta imádságára Isten három évig és hat hónapi nem adott esőt a földnek. Majd Illés újra imádkozott, és akkor Isten esőt adott, és a föld meghozta termését.

Jakab utolsó gondolatai azokról szólnak, akik valamiért elhagyták a gyülekezetet. Fontos rögzíteni, hogy abban a korban nem lehetett egy másik gyülekezethez, vagy egy másik felekezethez átpártolni, mert ilyen nem volt! Aki elhagyta a gyülekezetet, az vagy pogány, vagy zsidó lett újra.

Ezekre mondja Jakab, hogy eltévelyedtek az igazságtól. Az itt szereplő görög kifejezés az „alhqeia” az igazságot, mint valóságot jelenti. A valóság pedig az, hogy Isten valóságos Isten, és a názáreti Jézus az Isten Fia!

Íme, ehhez a valósághoz kell visszatéríteni az eltévelyedettet, hogy a lelke megmeneküljön a haláltól, ami nyilván az örök kárhozatot jelenti. Ez az út pedig, Isten kegyelméből minden megtérő bűnös előtt nyitva áll, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság (alhqeia) megismerésére eljusson! (1Tim 2,4) A megtérő bűnös vétkei pedig bocsánatot nyernek. Az Isten a tenger mélyére veti őket, s ezzel örökre elfedeztetnek.

Nos, szeretett Testvérek! Jó Pásztor vasárnapján erősödjön meg a szívünk a feltámadott Jézusról való bizonyságtételre! Szolgáljunk az Úrnak imádságos örömmel mindenkor, hogy sok tévelygőt az Isten szeretetéhez, a Megváltóhoz vezessünk! Hogy ők is, mi is, örök életet nyerjünk!

                                                                                    †Ámen

Imádkozzunk:

Örök Isten, aki feltámasztottad a halálból Jézust, a juhok nagy Pásztorát, kérünk, tarts meg minket az ő nyájában. Őrizz meg minden tévelygéstől, hogy el ne vesszünk. Segíts Szentlelkeddel, hogy megmaradjunk pásztori szeretetében.

                                                                  †Ámen

Énekek: 261 6 334 255