Veperdi Zoltán igehirdetése, 2022. január 1.

†

Újév napja

Gal 3, 23-29

Pesthidegkút, 2022. január 1.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Újév ünnepére az igehirdetés alapjául választott. Feljegyezve találjuk Gal 3,23-29-ben, a következőképpen:

„Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök”(Gal 3,23-29).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ezen a napon is ugyanúgy világosodott ránk a reggel, mint máskor. Ám ez a nap mégis más mint a többi! Ilyen csak egy van az esztendőben. Mert a reggelt egy fordulópont előzi meg: ami az elmúlt napon történt, az nemcsak „tegnap”, hanem „tavaly” is, és ami „ma” lesz, az nemcsak „ma”, hanem az „idén” is. A fordulópont előtt volt az Ó esztendő, s a fordulópont után az Új esztendő következik.

Olyan változás ez, amelyet észrevesz az ember. De mi, éppen ezen a reggelen, vegyünk észre valami változatlant is!

Olvastam egy rövid meditációt, amely a következő: „Isten kegyelmével kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz. A bűnbocsátó kegyelem kész a mi számunkra, készen volt tavaly és készen lesz ebben az esztendőben is. Nem lesz több, csak annyi, amennyi volt, amennyire nekünk éppen szükségünk van. Az üdvösségünk is készen volt és készen van – Isten munkájában, lényegében, akaratában nincsen új, és nem is lesz ebben az évben sem. Ne várjunk tehát valami újat, valami rendkívülit, valami csodálatosat az új esztendőtől, mert csalódni fogunk. Hanem vegyük végre komolyan, amit már annyiszor hallottunk”(Fébé naptár 1941) – fejeződik be a gondolatsor.

Fordulópontnál vagyunk tehát, amiképpen a Galata levélben is egy fordulópontot tesz nyilvánvalóvá előttünk Pál apostol. Beszél arról, ami akkor volt, mielőtt eljött a hit, s elmondja azt is, mi van most, miután eljött a hit.

Természetesen erre a változásra is úgy kell tekintenünk, hogy felette ott van a változatlan, hatalmas Isten. Mi több, a fordulópont is az Ő akarata szerint történt. Pál tehát itt úgy határozza meg a sarokpontot, hogy „eljött a hit”. Néhány verssel alább ezt így fogalmazza: „Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát”(Gal 4,4).

Ha tehát Pál, ezt az időt, a hit eljövetelével fémjelzi, akkor itt egy új korszak kezdetéről van szó! Mert mi is volt eddig? Mielőtt a hit eljött, a törvény uralma alatt voltunk, s a törvény mindenkit, zsidót és nem zsidót a bűn alá rekesztett.

Pál úgy jellemzi a törvényt, hogy az volt a nevelőnk Krisztusig. A nevelő, s a megfelelő görög szó itt az eredeti szövegben a „paidagwgo”(paidagógosz). Azt a rabszolgát nevezték így, akit a kisgyermek mellé rendeltek, hogy mindenhová elkísérje és kordában tartsa.

A törvény tehát, és most nem csak a Tízparancsolat, hanem bármiféle törvény, arra alkalmas csupán, hogy világosan megrajzolja az ember cselekedeteinek határait, de nem tesz igazzá Isten előtt. Erre Isten akaratából csak a Jézus Krisztusba vetett hit képes!

S a fordulópont íme, azért jelent új korszakot, mert az Isten előtti igazságunk alapja már nem a vallásos vagy erkölcsi teljesítmény, hanem az Isten irgalmas szeretetébe vetett bizalom.

Két kérdés adódik itt elénk, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Az egyik az, hogy Krisztus eljövetele előtt ezek szerint nem lehetett hitről beszélni? Más szóval a hit megérkezése előtt senkiben sem ébredt bizalom Isten iránt? Természetesen a törvény uralma alatt is volt hit! Pál maga is hivatkozik Ábrahám hitére, és Mózes első könyvében a hit jelenlétéről tanúskodik ez a kifejezés: „Az Istennel járt Nóé”(1Móz 6,9).

S a második kérdés, hogy a hit eljövetele vajon érvénytelenné tette a törvényt? Szó sincs róla! Figyeljünk fel Pál megfogalmazására: nem azt mondja, hogy eltöröltetett a törvény, hanem azt, hogy „Többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve”(Gal 3,25).

Isten akarata ma is érvényes, ha úgy tetszik változatlan és változhatatlan. Ám a Krisztusba vetett hit által megújult ember nem csak megismerni, hanem cselekedni is képes Isten akaratát. Igaz, e romlandó testben még csak botladozva.

Nézzük most már, mit hoz ez az új korszak az ember számára! Azt mondja Pál: „Mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által”(Gal 3,26).

Nem szabad elfelejtenünk a Galata levél alapproblémáját: egyesek azt hirdették a galatáknak, hogy előbb magukra kell venniök a Mózes törvényét. Vagyis alá kell vetniük magukat a körülmetélkedésnek, mert csak így lesznek Ábrahám fiai, csak így lesznek az Ábrahámnak adott ígéretek örökösei, s csak így remélhetik, hogy eljutnak Isten országába. A törvény, s most természetesen csak Isten törvényére, a Tízparancsolatra gondolunk, igaz, egyértelműen megismerteti velünk Isten akaratát, de nem feltétlenül ébreszt kétkedés nélküli bizalmat az Atya iránt!

Legkézenfekvőbb igazolása ennek éppen a pusztai vándorlás: nem sokkal a törvény kinyilatkoztatása után, Isten minden csodája és hihetetlen vezetése után, az ígéret földjének kapujában zúgolódni kezdtek Mózes ellen, új vezetőt akartak választani, hogy visszatérjenek Egyiptomba!(4Móz 14).

És Pál szerint, íme nem is a törvény tesz minket Isten fiaivá, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit! De hogyan lehetünk Isten fiaivá?

Az apostol egy igen szemléletes képet használ: „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra”(Gal 3,27).

Az út tehát ez: aki hisz és megkeresztelkedik, az Krisztust ölti magára, s ez után lesz Isten gyermekévé. Igen kifejező ez a kép: Krisztust ölti magára. Eszünkbe juttatja a Jelenések könyvének jelenetét a fehér ruhába öltözött sokaságról, akik megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében, s ezáltal minden bizonnyal ugyanolyan vakítóan fehér öltözetet viselnek, amilyet Jézus is a megdicsőülés hegyén.

S ez a fehér ruha véghez visz két olyan dolgot is, amelyre semmiféle emberi emberi akarat soha nem volt, és soha nem is lesz képes! Az egyik, hogy elrejti a különbségeket: nincs tehát zsidó, sem görög (s a „görög” a levél összefüggésében itt mindenkire vonatkozik, aki nem zsidó), nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő (Gal 3,28).

Azt gondolom, hogy nem szűnnek meg ezek a különbségek, Pál képe is inkább azt fejezi ki, hogy csak a szemünk elől tűnnek el, mert Krisztus elrejti azokat előlünk. És többé már nem a különbségekre figyelünk, hanem az a fontos, hogy a másik ember is Krisztust öltötte magára!

A második, amit ez a fehér ruha jelent, az mindenkinek a saját maga számára bír életbe vágó jelentőséggel! Neked s nekem, Testvérem! Mert ez a fehér ruha elrejti a bűneinket! S noha a mi, bűnre való hajlandóságunk megmarad, Isten mégsem erre fog tekinteni, hanem arra, hogy magadra öltötted a Krisztust! Íme, tehát Pál apostol bizonyságtétele szerint az válhat Isten fiává, aki hisz és megkeresztelkedik!

Jézus pedig azt is mondta, hogy aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül! Eddig arról szóltunk, hogy hit által mindnyájan Isten fiai vagyunk. Most Pál tovább viszi ezt a gondolatot: „Mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban”(Gal 3,28).

Egyek – azaz fehér ruhába öltözött örökösök, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által feltétlen bizalommal élhetünk az Atya iránt, hogy Ő, a Fiú áldozata árán örök élettel fog megajándékozni minket.

Hadd idézzem most az örökkévalóságra nézve Augustinusnak egy gondolatát: „Úgy pihensz akkor bennünk, mint ahogyan most munkálkodol. És megnyugvásod úgy lesz majd bennünk, amint e művek is tieid bennük. Te ugyanis, Uram, örökkön működöl és örökkön pihensz. Látásod nem idő szerint való. Nem ideig-óráig cselekszel, s nem csupán egy darabig pihensz. És mégis Te alkottad az idő szerint való meglátásokat, magát az időt és az időből történő csendes kinyugvásunkat is”(Augustinus: Vallomások).

Végezetül, mi is legyen az, amit az új esztendő első napján az ige alapján felírunk a szívünkbe? Pál apostol ezekben a versekben az Istenre irányítja a figyelmünket: Isten az, akinek akarata szerint eljött a hit. Isten az, aki Krisztusban a fiaivá fogad minket. Isten az, aki Krisztus által az örököseivé fogad minket.

Egy történet szerint: „Egy ötéves kislány szavalni készült a vasárnapi iskola ünnepélyén. De a dobogón állva egyre csak erre-arra tekintgetett a teremben, és nem szólt semmit. Erre odasietett az édesapja s megkérdezte: „Mi az kislányom, hiszen te otthon olyan jól tudtad a verset?” A kislány így válaszolt: „Most is tudom, Apukám, de nem láttalak sehol. Kérlek, úgy állj, hogy egyenesen a te arcodba lássak, akkor nem félek”(Fébé naptár 1941).

Íme, az új esztendő első napján mi is látni szeretnénk valamit, ami elveszi minden aggódásunkat és megtölti szívünket boldogító csenddel. Istenünk, Atyánk, hitet adj nekünk, hitet, minden nap egyenesen a Te arcodba látni! †Ámen

Imádkozzunk!

Hálát adunk neked, Istenünk, hogy napról napra és évről évre meghosszabbítod életünket, s időt és lehetőséget adsz a megtérésre. Add, hogy vissza ne éljünk türelmeddel, hanem keressük és megtaláljuk azt, amit békességünkre készítettél az Úr Jézus Krisztus nevében.

                                                                  †Ámen

Énekek: 181 1 182 46 Himnusz