Gazsóné Verasztó Teodóra igehirdetése, 2021. július 18.

„Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. 11Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 12Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.13Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.”

1Jn 5,10b-13

Akié a Fiú, azé az élet…. De milyen életről van itt szó? Mi is az élet? Ha belegondolunk, nem is mindig könnyű különbséget tenni élet és halál között, olykor elég keskeny a határ az élet és halál mezsgyéjén. Pl. ha valaki nagyon súlyos beteg, arra szokták mondani, hogy élő halott. Lelkészként a diakóniában gyakran jelen vagyok élet és halál mezsgyéjén, haldoklók mellett. Különösen is szívszorító helyzet a családtagok, környezet, lakótársak, dolgozók számára egyaránt, amikor a haldoklás hosszú folyamat, amikor már teljes a leépülés, a beteg csak fekszik magatehetetlenül, kiszolgáltatottan, esetleg gépek tartják életben. Szokták is mondani: ez már nem élet, csak vegetálás. Miért engedi az Isten? Vajon hol van a határ az élet és a vegetálás között? Nehéz, súlyos etikai kérdések ezek, amelyekre nem mindig találunk választ.

De ne csak azokat sajnáljuk, akik vegetálnak. Hanem saját magunkat kérdezzük meg, saját magunknak tegyük fel a kérdést: élünk-e igazán? Jézus nélkül az élet csak lassú haldoklás, akkor is, ha több évtizedig tart. Lassú haldoklás, vegetálás, nyomorúságos, cél nélküli kínlódás egyik napról a másikra. Mi teszi igazán életté az életet? Mi ad célt, értelmet, távlatot, reménységet, tartalmat? Van-e olyan nagyobb cél előttünk, amiért érdemes reggelente felkelni, élni, végezni munkánkat? Sajnos, sokan nem mondhatják el magukról. Sajnos sokan csak szomorúan tengődnek cél nélkül. Egyik napról a másikra élnek. Nem látják értelmét. Vannak emberek, akikben nincs élni akarás, életkedv, mert lehangolóak az életkörülmények. Amikor úrrá lesz az elkeseredés, kilátástalanság, amikor kettétörik az élet és megkérdőjeleződik az értelme is. Sokan nem látják értelmét életük folytatásának, nem látnak más megoldást. A környezet pedig nem mindig észleli, hogy baj van. A látszat és a valóság sokszor éles ellentétben van egymással. Nem minden élet, ami annak látszik. A Jel 3,1 ezt írja a szárdiszi gyülekezetről: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Ez jól érzékelteti, hogy különbség van élet és élet között. Mindannyian érezzük ezt a különbséget. Azt, hogy az élet több, mint az alapvető biológiai funkciók működése, több annál, mint hogy működnek a szerveink, dobog a szív, van légzés, pulzus. Az élet több a puszta létezésnél, túlélésnél. A magyar nyelvben csak egy szót használunk az életre. A görög nyelvben azonban kettő van, és ez a tény már önmagában is jól érzékelteti a különbséget. Valóban különbség van élet és élet között, nagy különbség Olyannyira, hogy az ókori görögök nem is bírták ugyanazt a szót használni. Az egyik szó az életre a βίος (biosz), ez jelenti a földi életet, a fizikai, biológiai létet, amely a földi élet fenntartásáért, a biológiai test ellátásáért, megélhetésért folytatott küzdelmes élet, a földi időszak élete. Tehát a földi élet fenntartásáért folytatott küzdelmet jelenti. Ez az élet időben zajlik, van kezdete és vége, az óra feltartóztathatatlanul ketyeg, fúj benne a halál szele.

Van azonban egy másik szó is az életre, ez a ζωή (dzoé). Ez az élet magasabb rendű, mint a biosz. A dzoé természetfölötti életet jelent, a feltámadott Krisztus életét is jelenti. A Biblia hol életnek, hol pedig örök életnek fordítja a dzoé szót. Ez az élet örökké tart, nem szűnik meg, de nemcsak mennyiségében különbözik a biosztól, hanem minőségben is. Ez egy teljesen más életminőség, kvalifikált élet. Jézus ezt az életet akarja nekünk adni. Jézus meghalt helyettünk, hogy mi az ő életéből részesüljünk. Jézusnak az életébe került, hogy az életet hozzáférhetővé tegye számunkra. Jn 10,10-ben ezt mondja Jézus: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” Jézus igazi életet kínál számunkra. Hogy életünk ne csak lassú haldoklás legyen, ne csak a naponkénti túlélés legyen a célunk. Mert Jézus nélkül az élet nem más, mint vegetálás. Amikor működnek ugyan az életfunkciók, de mégis, hiányzik valami, ami életté teszi az életet. Jézus azt akarja, hogy több legyen az életünk, mint létezés, mint vegetálás, mint lassú haldoklás. Jézus többet akar adni. Mert több az élet, mint két dátum közé szorított időtartam, amely majd a sírkövünkre lesz vésve. Jézus azt akarja, hogy a mi életünk ennél több legyen! Úgyhogy mi se érjük be kevesebbel! Jézus azt akarja, hogy ne csak bioszunk legyen, hanem dzoénk. Hogy ez az új élet lüktessen bennünk. Igazi élet, megváltott élet, örök élet, aminek értelme, tartalma, célja van.

Jézussal közösségben lenni, ezt jelenti az örök élet. Ez nem egy dogmatikai tanítás, tétel, hanem egy kapcsolat, egy életközösség Jézussal. Akié a Fiú, azé az élet. Az örök élet hitben már a miénk. Nem jövőbeli, hanem jelenvaló kegyelmi ajándék. Hiszen a Jézussal való kapcsolat mindig jelen idő, már most jelen valóság. A Krisztus –hit nemcsak készül az örök életre, hanem már éli. Az élet –halál mezsgyéje nem a biológiai élet kihunytánál van, hanem akkor lépünk át, amikor hiszünk az élet Urában. A hívő ember már itt a földön örök életet él. Az örök élet tehát kapcsolat, életközösség Jézussal. Ahogyan énekeltük: Velem vándorol utamon Jézus. Most is, ebben az életben, vele éljük az életünket. Velünk van örömben, bánatban, és túl a sír sötét éjjelén. Ugyanez fog folytatódni, nem vagyunk egyedül, Jézus velünk vándorol. A Jézussal való életközösségtől a halál sem szakíthat el minket. Talán lehetetlennek tűnik, hogy az ember túlélje a saját halálát, de az még nagyobb képtelenség, hogy Isten szeretetének a halál határt szabjon.

Jézus távlatot ragyogtat fel a számunkra. Még várjuk a teljességet, a boldog színről-színre látást. A célba érkezés reménysége nélkül tkp. elvész az élet értelme, de hitünk is összeomlik. Az örök élet reménysége nem függeléke, hanem szerves része hitünknek. Ezért mondja Pál apostol, hogy ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél- nyomorultabbak vagyunk. De aki az igazi élet megajándékozottja, ezt mondja: Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!

Az örök élet perspektívájában elnyerik a földi dolgok is a helyes arányukat, megláthatjuk ennek az életnek is a szépségeit. Az oltári igében, a 4000 ember megvendégelésében láthatjuk Jézus szánakozó szeretetét, amelyben nyilvánvalóvá teszi, hogy fontosak a mindennapi élet gondjai, nem söpri félre ezeket. Jézus áldásában benne van életünk, mindennapos apró gondjainak a megoldása. Jézus azonban mindig úgy segít, hogy közben örökkévaló távlatokat nyit meg számunkra. Az örök élet reménysége bátorít minket a hit harcában, erőt ad a küzdelmekben, ha nem látjuk életünk értelmét vagy eltölti szívünket a halálfélelem és vigasztal minket gyászunkban.

Jézus segít, hogy el tudjuk fogadni az életünket, a sajátunknak érezzük, elfogadjuk mindazzal, amit adott. Jézus segít, hogy újra értelmét lássuk az életünknek, akár idősen, betegen is. Hiszen nem a halált várjuk, nem életünk végét, hanem a Jézussal való boldog találkozásra, színről-színre látásra készülünk. Jézus Krisztus, aki megtörte a halál erejét, adja meg nekünk, hogy olyan életet éljünk, amely valóban megérdemli az élet nevet, amin átragyog az Ő feltámadásának diadala és ereje!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük