Veperdi Zoltán igehirdetése 2021. május 13.

†

Mennybemenetel

Jn 20, 16-18

Pesthidegkút, 2021. május 13.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Isten igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Mennybemenetel ünnepére az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Jn 20,16-18-ban a következőképpen:

„Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki”(Jn 20,16-18).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Húsvét óta negyven nap telt el. Feljegyezték az evangéliumok, és Pál levelei is tanúskodnak arról, hogy a feltámadott Jézus hányszor, hogyan és kik előtt jelent meg, mielőtt felvitetett a mennybe.

Igénk ennek az időszaknak a legelejére, nevezetesen Húsvét hajnalára repít vissza bennünket, amikor is Krisztus megállt az üres sírhoz érkező magdalai Mária mögött. Emlékezzünk csak, hogyan is írja János evangéliuma: „A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől”(Jn 20,1).

Mária elfutott, beszámolt a látottakról Péternek és Jánosnak, akik azonnal a sírhoz szaladtak, és meggyőződtek arról, hogy valóban minden úgy van, ahogyan Mária elmondta nekik.

Ezután a tanítványok hazamentek, de Mária, aki időközben nyilván visszament a sírhoz, mert ott állt és sírt. Behajolt a sírboltba, ahol két angyalt látott, akiknek kérdésére elmondta, hogy azért sír, mert elvitték az Urat a sírból, s ő nem tudja hová tették. Ekkor Mária hátrafordult, és Jézus állt mögötte, akit ő a kertésznek gondolt, s tőle is megkérdezte: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem hova tetted, és én elhozom”(Jn 20,15).

Ekkor Jézus a nevén szólította: „Mária”! Az asszony erre felismerte Őt, és ezt mondta: „Rabbuni” azaz „Mester”.

Nos, Krisztus és a magdalai Mária beszélgetésének további részét olvastuk az igénkben, amelyet az kapcsol Mennybemenetel ünnepéhez, hogy Jézus szavából kitűnik mindannyiunk előtt a jövendő, hogy tudniillik, Ő fel fog menni az Atyához.

Mindezek előrebocsátásával nézzük most már, hogy Krisztus feltámadása és mennybemenetele összefüggésében milyen tanulságokat vonhatunk le az igénkből.

Először: Mária keresi Jézust, de nem találja a sírban. A két angyallal való találkozás sem nyitja meg az elméjét. Továbbra is a halott Jézust keresi. Majd miután megjelent előtte a Feltámadott, beszámol erről a tanítványoknak. De nem hisznek neki. A hírt nem veszik komolyan, csak akkor örülnek meg igazán, amikor ők is meglátják az élő Urat.

Nyolc nap múlva esik meg majd, hogy Tamás is találkozik Krisztussal. Addig, csupán a többi tanítvány elmondására, nem hisz ő sem a feltámadásban!

Íme, az emberek bizonyságtétele nem mindig elegendő. De aki tiszta szívvel keresi Jézust, előbb vagy utóbb megáll mellette az Úr, és megszólítja. Mégpedig a nevén! Mintha hallanánk Ézsaiás szavát: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”(Ézs 43,1).

És akit a nevén szólít a feltámadott Jézus, az megfordul. Odafordul Ahhoz, Aki megszólította. Mondhatnánk inkább úgy is: megtér! A legszebb példa erre Pál apostol, aki az Isten-keresés útján csak odáig jutott, hogy üldözte az Isten Fiának követőit. De amikor megjelent előtte a Feltámadott a damaszkuszi úton, és nevén szólította: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”(ApCsel 9,4) – megfordult az élete! Tehát a feltámadott, élő Jézussal való személyes találkozás megváltoztatja az életünket. Boldog vagy Testvérem, ha te már átélted ezt!

Másodszor: a feltámadott Jézus üzenetet bíz Máriára, s elküldi őt azzal a tanítványokhoz. Mária pedig hűségesen és pontosan véghezviszi mindazt, amit az Úr rábízott.

Érdekes módon Pál apostolnak más a véleménye: „Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek”(1Kor 14,34) – mondja az első korinthusi levélben. Timóteusnak pedig ezt írja: „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg”(2Tim 2,12).

Nem tudok igazán magyarázatot találni Pál álláspontjára. Hiszen Jézus és a tanítványok körül mindig is ott voltak az asszonyok, még ha csak az asztal körüli szolgálatokban is. Lehet, hogy Pál csupán a korabeli társadalmi elvárásoknak akart megfelelni. De itt az igében teljesen világosan Krisztus a szolgálatába állítja magdalai Máriát azzal, hogy rábízza az üzenetet, és elküldi őt a tanítványokhoz.

S az egyháztörténet számtalan kiváló keresztyén asszonyt állít elénk, akik nélkül szegényebb volna a történelem. A legkiválóbbak között most hadd emlékezzem Túrmezei Erzsébet diakonissza testvérünkre, hiszen május 22.-én lesz huszonegy éve, hogy hazament feltámadott Urához. Mert kicsoda merné azt mondani, hogy Ő nem volt áldott eszköze az Istennek és az evangélium ügyének? Reá is üzenet bízatott, amelyet csodálatosan egyszerű szavakkal formált megannyi költeménnyé.

A bibliaórai énekek között szerepel például, a következő: „Messze földön minden népek halljátok: Örök Isten örömhírt küld hozzátok. Nem akarja bűnben való vesztünket, Fiát küldte, hogy megváltson bennünket. Szállj, örömhír, a világ négy tájára: Megfizetett értünk Isten Báránya. Piros vére hullásával megváltott, És mennyben szerzett nekünk országot. Szálljon a hír, szálljon sebes szélszárnyon, Örömével, mint a galamb, úgy szálljon! Ó, siessünk mi is vígan hirdetni, Míg Jézusban békét talál mindenki!”(EÉ 540).

És Ő hirdette. Túrmezei Erzsébet diakonissza testvérünk szóval és cselekedettel szakadatlanul hirdette az evangéliumot, a Feltámadottról szóló örömhírt, s mára örök békét talált Jézusban.

Harmadszor: egy érdekes kifejezés kelti fel érdeklődésünket az igében. Jézus azt mondja magdalai Máriának: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához”(Jn 20,17).

Miért ez a tiltás? És miért ez az indok? Hiszen ha Jézus felmegy az Atyához, utána már semmiképpen nem érintheti meg őt sem Mária, sem senki más.

Korábban nem volt tilos Krisztushoz érni. Ha valaki csak a ruhája szegélyét megfogta, azonnal meggyógyult. Utaltunk ma már Tamás apostol esetére. Igaz, ő minden bizonnyal nem érintette meg Jézus sebeit, mert a Feltámadottal való személyes találkozás anélkül is meggyőzte őt, de neki maga Krisztus mondja: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra”(Jn 20,27).

A görög szövegnek egy másik értelmezési lehetősége igazít el bennünket. Ugyanis a „απτω” (haptó) ige folyamatos jelen időben áll. E szerint a „ne érints engem” úgy érthető, hogy Mária már fogja Jézust. Ebben az esetben, Jézus inkább arra kéri Máriát, hogy engedje el Őt, mert még nem ment föl az Atyához!

Ezzel pedig nem járhatunk messze az igazságtól, hiszen magdalai Mária és a tanítványok is, egyszer már elvesztették Jézust, a keresztre feszítéskor. Most félnek attól, hogy újra elveszítik!

S a szó – ne érints engem – így azt is jelentheti, hogy ne akarj a földön tartani! Talán így adja tudtul Jézus az övéinek, hogy ím beteljesítette földi küldetését, elérkezett annak az ideje, hogy elfoglalja méltó helyét az Atya jobbján, s ezzel új korszak kezdődjön az egyház életében. Az első Pünkösd lesz ennek az új korszaknak a nyitánya, amelyben Jézus a Szentlelke által van jelen ebben a világban ma is, egészen addig a napig, amelyen dicsőségesen visszajön.

Mennybemenetel! Most nem a menny jön le a földre, mint egykor a megdicsőülés hegyén, hanem a megdicsőült Úr vitetik fel a mennybe! Úgy, amint azt a magdalai Máriának kijelentette: „Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez”(Jn 20,17).

És Jézus elküldte Máriát ezzel az üzenettel a tanítványaihoz, akiket itt a testvéreinek nevezett. Mi már tudjuk azt is, hogy mindez beteljesedett: s a mennybemenetelkor Jézus személyesen is elküldte a tanítványait, hogy tanúskodjanak róla egészen a föld végső határáig.

Íme ma, Mennybemenetelnek ezen az ünnepén, az Úr Jézus Krisztus nevében most én küldelek titeket Testvéreim: menjetek el és hirdessétek az örömhírt mindenhol és mindenkor, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, mindenkinek, hogy Jézus feltámadt, felment a mennybe az Atyához, és hogy visszajön értünk, mert örök élettel akar megajándékozni!

                                                       †Ámen

 Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, aki mennybe mentél, hogy jelen légy mindenütt, ahol ketten vagy hárman egybe-gyülekeznek a te nevedben: kérünk, teljesítsd most rajtunk ígéretedet, és éreztesd jelenléted éltető erejét, hogy megerősödjünk a hitben, és megteljünk szereteteddel.

                                                       †Ámen

Énekek: 228 6 267 110