Veperdi Zoltán igehirdetése, 2021. február 21.
†
Böjtben első vasárnap
Mt 16, 21-28
Pesthidegkút, 2021. február 21.
Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen
Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Böjtben az első vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Mt 16,21-28–ban a következőképpen:
„Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére. Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában”(Mt 16,21-28).
Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Íme, Böjtben az első vasárnaphoz érkeztünk tehát. Ismét a várakozás idejét éljük: arra várunk, hogy a megváltás szent műve beteljesedjék. Igaz, előttünk van még a Nagyhét tragédiája, és Nagypéntek fájdalma, de mögötte ragyog már Húsvét, s a feltámadás diadala.
Illik hát Böjtben az első vasárnaphoz a mai igénk Máté evangéliumából: „Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak”- olvastuk (Mt 16,21). S az „ettől fogva” természetesen nem Böjtben az első vasárnapra vonatkozik, hanem arra az eseményre utal, amelyről Máté közvetlenül az igeszakaszunk előtt számol be. Ez az esemény nemcsak azért fontos a számunkra, mert az evangélium egyik csúcspontja, hanem azért is, mert teljesen más megvilágításba helyezi igénket, és annak mondanivalóját.
Nos, nem más ez, mint Péter vallástétele Cézárea Filippiben. „Hát ti kinek mondotok engem?”(Mt 16,15) – kérdezte Jézus a tanítványait. Péter volt az, aki először megszólalt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”(Mt 16,16).
Jézus így válaszolt neki: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta”(Mt 16,18).
Péter apostol tehát, amint az Mestere szavából ott kitűnik, azt vallotta meg Jézusról, amit Isten Szentlelke kijelentett neki, vagyis, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás.
De íme – s micsoda botránkozás – ugyanez a Jézus, most azt kezdte mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
Izrael népe előtt, már a próféták idejétől fogva ismert volt, hogy a prófétasors legtöbbször szenvedés és üldöztetés. Ám azt, hogy a Messiásnak is szenvedni kell, azt legfeljebb csak úgy tudták elképzelni, hogy az csupán egy rövid és dicsőséges szenvedés lehet, mintegy átmenet a megdicsőüléshez.
Azt, hogy a Messiás meg is halhat, teljesen ki kell zárjuk ebből a várakozásból, mert a zsidó gondolkodás szerint ez azt jelentette volna, hogy az Isten ítélete alá került. Márpedig a Messiás éppen azért messiás, mert kedves az Isten előtt és nincs alávetve az ítéletnek. Nyilván, mint kegyes zsidó, így gondolkodott Péter is, és ezért kezdte fedni Jézust: „Uram, ez nem történhet meg veled!”(Mt 16,22).
Az apostol szavai világossá teszik előttünk az emberi gondolkodás korlátait. Hiszen a Szentlélek kijelentése alapján Péter az imént mondta Jézust az Isten Fiának. Azután most magától Krisztustól hallotta, hogy Neki, azaz a Messiásnak szenvednie kell, meghalnia, s majd a harmadik napon feltámadnia. Ám Péter nem tudott mit kezdeni ezekkel a szavakkal.
És legalább ilyen megdöbbentő, hogy Jézus azt a Pétert, akit nem sokkal ezelőtt olyan kősziklának nevezett, amely arra is alkalmas, hogy felépítse rajta az egyházat, most a Sátánnak mondja, és elküldi magától! S ennek a két, végletesen ellentétes jellemzésnek az egyetlen oka az, hogy Péter nem az Isten szerint gondolkodik, hanem az emberek szerint.
Az alkalom éppen megfelelő arra, hogy Jézus folytassa tanítványainak felkészítését. Sorsuk az lesz, hogy követik a Mestert, aki félreérthetetlenül a tudomásukra hozza most, hogy ezen az úton szenvedés lesz az osztályrészük.
Krisztust követni azt jelenti, hogy cselekedni akaratát. S ez csak úgy lehetséges, ha a tanítvány megtagadja magát, vagyis a saját akaratát, vágyait, alárendeli a Jézus akaratának. Csak úgy lehetséges, ha a tanítvány fölveszi a keresztjét, azaz elhordozza engedelmesen mindazt, amit Ura rámér az életében. Csak úgy lehetséges, ha a tanítvány elveszti az életét, ami azt jelenti, hogy földi vándorútján teljesen a Krisztus ügyének szolgálatára szánja magát, abban a hívatásban, amelybe az Úr állította. Csak úgy lehetséges, ha a tanítvány lemond arról, hogy az egész világot megnyerje, vagyis nem törekszik gazdagságra, hatalomra ezen a földön.
Az emberi gondolkodás számára az elmondottak alapján semmi vonzó nincs a tanítványság sorsában! De Jézus azt is elmondja övéinek, hogy ha mindaz bekövetkezett, amit most elmondott, akkor Ő vissza fog jönni dicsőségben az angyalaival együtt, és megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. S akkor, az igazi tanítvány lelke nem fog kárt vallani, hanem megtartatik az örök életre!
Mindezekből két dolgot szeretnék ma a szívetekre helyezni. Az elsőhöz emlékeztetek Jézusnak arra a szavára, amelyet a Zebedeus fiaknak mondott, amikor azok fel akarták égettetni a samáriai falut, ahol nem fogadták be őket. Azt mondta akkor Krisztus: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek!”(Lk 9,55).
Nézzünk csak most Péterre! Emberileg a lehető legjobbat akarja Jézusnak, vagyis azt, hogy ne kelljen szenvednie, ne kellejen meghalnia. A Mester mégis a Sátánnak mondja őt!
Testvéreim, hatalmas figyelmeztetés ez a mi számunkra! Mert amit mi esetleg helyesnek tartunk, az lehet, hogy ellentétes az Isten akaratával. Ezért minden cselekedetünket alaposan meg kell fontolnunk, és mérlegelnünk abból a szempontból, hogy vajon megfelel-e Isten akaratának!
S a másik, amit ma rátok szeretnék bízni, személyválogatás nélkül mindenkire, hogy ki-ki vállalja örömmel a Krisztus követését! Az imént elmondtam már, mit jelent és mivel jár a Krisztus követése, nem szükséges most elismételni. S ha tudjuk is, hogy megpróbáltatás és bánat egyaránt vár reánk, akkor is vállaljuk a Krisztus követését, örömmel!
S van itt még két dolog, amiről – azt gondlom – szólnom kell. Az első mindjárt, a 25. és 26. vers: „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?”(Mt 16,25-26).
Ebben a két mondatban négyszer szerepel a görög „ψυχη” (pszühé) kifejezés, amely azt jelenti: lehelet, lélek, élet. S amelyet értelemszerűen, hol „élet”-nek, és máshol „lélek”-nek fordítottak. S ez jól is van így! Amire azonban oda kell figyelnünk, az az, hogy az élet és a lélek összetartozik! Mert ha valaki hagyja, hogy elromoljon az élete, az a lelkét is tönkre teszi! És ha valaki jó helyre viszi a lelkét, annak az élete valóban gyümölcstermő lesz!
Amikor tehát Jézus azt mondja, hogy ha valaki meg akarja menteni az életét, elveszti azt – akkor ezt a lélekre is lehet érteni! Hiszen senki nem tudja a saját lelkét megmenteni. Sőt! Mindjárt teljesen világos lesz ez, ha azt is tudjuk, hogy itt a görög „σωζω” (szódzó) ige szerepel, amely azt jelenti: megment, üdvözít! Mert világos, hogy a lelkünket csak Krisztus üdvözítheti, a beléje vetett hit által! Ha tehát valaki saját maga akarja az önnön, esendő emberi természetével megtartani, üdvözíteni a lelkét, az sohasem fog sikerülni. De ha valaki elveszti, más szóval: odaadja a lelkét Jézus Krisztusnak, az örök életre megmenti azt.
S tovább: hiába nyeri meg valaki az egész világot, ha lelkében és életében kárt vall! Itt megint érdekes a görög szöveg, mert a „ζημιοω” (dzémió) ige azt jelenti: kárt vall, eljátszik valami! Ha tehát valaki csak ebben a bűnös világban reménykedik, az eljátssza az örök életét, örökre eljátssza a lelkét!
S az ember, sem az életéért, sem a lelkéért nem tud semmilyen váltságdíjat adni. Hiszen az életét is, és a lelkét is, Istentől kapta ajándékul. Mit ajánlhatnánk tehát föl a Teremtőnknek, amikor mindent tőle kaptunk?
Végezetre, igénk utolsó mondata is ad némi elgondolkodni valót: „Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában”(Mt 16,28).
Elsőre – érthető módon – valószínűleg Jézus második, dicsőséges visszajövetelére gondolunk. Ezt azonban mindjárt el lehet vetnünk, főleg ma már, kétezer évvel az események után. Hiszen azok közül, akik akkor hallották Jézust, már biztosan senki nincs életben ezen a földön!
Fel kell tűnjön nekünk az is, hogy az előző verssel ellentétben, Jézus itt nem azt mondja, hogy eljön Atyjának dicsőségében angyalaival együtt! Hanem azt mondja: eljön az ő országában!
A kulcs szó szerintem, itt az „eljön”. Megint a görög szövegre hivatkozom, ahol az „ερχομενον” (erhómenon) kifejezést találjuk. Mert ez egy melléknévi igenév, és azt jelenti: eljőve! S akkor ez a mondat azt jelenti, hogy vannak az ott állók között, akik meglátják az Emberfiát eljőve az ő országában!
S nézzük csak meg, mi következik Máté evangéliumában e szavak után! Nos, Jézus megdicsőülésének története! Amikor némelyek, vagyis Péter és János, meglátták, hogy Jézust beragyogja az Isten dicsősége! Tehát Jézus szava beteljesedett!
Íme, milyen jó ezt meglátni nekünk Böjt kezdetén! Mert megértjük, hogy a Krisztus, az élő Isten Fia indul a kereszt felé, hogy megváltson minket bűntől és örök haláltól! S ha hisszük is ezt, akkor az ítélettől sem kell félnünk, amikor az Emberfia eljön az Atya dicsőségében angyalaival együtt, hogy megfizessen mindenkinek a cselekedetei szerint. Mert nekünk Jézusért örök életünk van!
†Ámen
Imádkozzunk!
Urunk! Szeretnénk bölcseknek és igazaknak látszani, s ezért életünk tele van képmutatással. Kérünk, téríts minket magadhoz, és add, hogy a tőled való szeretet megmutatkozzék rajtunk tisztaságban és szelídségben, az irgalmasság cselekedeteiben és a békesség szeretetében!
†Ámen
Énekek: 197 4 451 255
