Karácsonyi bevezető

Részletek Dr. Jánossy Lajos Az egyházi év útmutatása című tanulmányából

KARÁCSONY – Vajdasági Magyar Rádió – SzenttamásKarácsony (incarnatio Verbi = az Ige megtestesülése, Isten Fia emberré levése) az egyházi év első nagy Krisztus-ünnepe (dec. 25), amelyet az egyház tulajdonképpen nyolc napon át ünnepel. Karácsony Jézus szent születésének az ünnepe, amelynek csodálatos isteni tényében az ádventi ígéret válik valóra „az idő teljességében”. Isten üdvösséges cselekedete áll a középpontban s ez az egyház ünnepi igehirdetésének az alapja és normája: „az Ige testté lett és lakozzék miközöttünk” (Ján. 1, 14). Isten emberré levése csoda, amely nagy fordulatot, a váltságot és szabadulást hozza, veszni tért emberi nemünknek: „nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben”.( I. Tim. 3, 16 )! Ez él és hat az egyház imádságaiban és énekeiben, ez szólal meg prédikációjában (Luther!).

              Az örök Ige megtestesülése: az a csoda, hogy a szegénységben, szolgai formában megszülető Jézus Krisztusban Isten személyesen jelent meg a földön, az élet valóságát mutatja meg, megóv minden szentimentális karácsonyi romantikától, és nem engedi, hogy megüresítsük üzenetét. Karácsony nem valami önmagában maradó esemény, a betlehemi jászolbölcső nagypéntekbe és húsvétba mutat.

              Karácsony ünnepét egészen beragyogja Jézus szent születésének, Isten megjelenésének mennyei fényessége, bűn-halál-kárhozat sötétségét eloszlató világossága. Ezért szinte kibeszélhetetlen szent örömnek az ünnepe karácsony. A Végtelen véges testbe jött, a világ Ura szerény gyermekként közénk született, hogy mi Isten gyermekévé, mennyország részévé lehessünk. Ezért borul le az Isteni Gyermek előtt imádva az egyház és a szent titkot csodálva boldogan énekli: „Világ kit bé nem foghata, most keblén tartja Mária. Az Isten, ki alkot, teremt. Mint gyermek köztünk megjelent!” (Ker. Ék. 133, 3.)

              Csakis ennek az üdv-ténynek az alapján Isten kegyelmes szeretetcsodája, hozzánk ereszkedése folytán és csakis az egyház ölén válhatik számunkra igazán a „szeretet”, „család” és „gyermek” ünnepévé.

              Isten népe Jézus születésének köszönheti, hogy nemcsak a várakozás reménységében, hanem hitbizonyosságban, a beteljesedés kegyelmében élhet: „velünk az Isten”  (Ézs. 7, 14 – Máté 1, 23)! Ez a boldogító üzenet csendül fel karácsony éjjelén és ez zeng tovább az egész ünnepen: Megtartónk született, a sötétségben felragyogott Isten világossága, Isten eljött, itt a megígért Messiás közöttünk, megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! S aki most alázatban-szegényen jön, eljön dicsőségének teljességében, hogy országába szent népet vigyen. A karácsonyi örömhír személyes bizonyossággá akar lenni minden emberszívben és ezért kimozdít a régi életből: „ menjünk el és lássuk meg e dolgot”; így teremt hitet, így részesít karácsony ajándékában, amely az újjászületés szentségében, a keresztségben lesz részünkké és a Világosság gyermekévé tesz, hogy új életben Isten imádására, hálaadó magasztalására késztessen. A karácsonyi evangélium egyben fellebbenti szemünk előtt az Ige megtestesülésének csodálatos titkát: az Újszülöttben maga Isten jelent meg a földön. Az atyák és próféták után ez Istennek az utolsó, egyetlen kegyelmes szava és cselekedete az emberiség megmentésére: Jézus Krisztus Isten dicsőségének fénye és az Ő valóságának képmása ezen a világon, Benne maga Isten lakozik köztünk, telve kegyelemmel és igazsággal.

              Karácsony a szónak teljes és mélységes értelmében az egyház mennyei fényben tündöklő igazi communio-ünnepe; a kenyér és bor színe alatt valósággal jelenlevő Király szállást keres és szállást vesz a szívekben, hogy a Vele való közösség és egység szüntelenül életújulásunk lehessen.

              Az egyház igazi karácsony-ünneplésében válik imádságos életté a Nicaenumnak a karácsonyi evangéliumból élő dogmája: „Hiszek az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, aki Isten az Istenből, Világosság a Világosságból, igaz Isten az igaz Istenből, született, nem teremtetett, az Atyával egylényegű; aki által minden teremtetett. Aki értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből és megtestesült a Szentlélek által Szűz Máriából és emberré lett…”! Ezért a kibeszélhetetlen kegyelemért magasztalja az Urat az egyház az ősi Te Deum-ban, a Luther által is annyira kedvelt és ezen az ünnepen különösen is buzgón használt magasztaló énekben: „Isten, Téged áldunk…!” Kár, hogy magyar gyülekezeteinkben alig ismerik és jóformán egyáltalán nem használják!

           Karácsony egész ünnepét hassa át a karácsonyi evangélium summája: „az Ige testté lett és lakozzék miközöttünk!”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük