Veperdi Zoltán igehirdetése, 2020. szeptember 6.

Szentháromság után 13. vasárnap

Lk 6,43-49 

Lelkészotthon, Modori u., 2020. szeptember 6.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Szentháromság ünnepe után a tizenharmadik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk Lk 6,43-49-ben, a következőképpen: „Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: URam, URam – ha nem teszitek, amit mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult”(Lk 6,43-49).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Szentháromság ünnepe után a tizenharmadik vasárnapon is hív minket az Isten. Hív bűnbánatra, hív megtérésre, hív az örök életre, mert szeret!

S az Isten hívását ezen a vasárnapon, Ágendánk így adja elénk: „A hit cselekedetek nélkül halott!” Itt tudnunk kell, hogy ennek a mondatnak a végén felkiáltó jel áll! Mert ez az aprócska vonás azt mutatja meg, hogy ez egy figyelmeztető felszólítás számunkra. Vagyis nekünk mindenkor arra kell törekednünk, hogy a cselekedeteink bizonyságot tegyenek a hitünkről.

A keresztyén embernek a Krisztusban megváltozott élete szüntelenül arról kell tanúskodjon, hogy mi Isten szeretetéből és irgalmasságából élünk. S ez akkor valósul meg, ha mi is, akik a Krisztuséi vagyunk, ugyanezzel az indulattal fordulunk embertársaink, felebarátaink felé!

Íme, ebből a gondolatkörből adódik, hogy a mai vasárnapnak az óegyházi evangéliuma Lukács írásából az irgalmas samaritánus példázata. Az Egyház kezdettől fogva Krisztust látja az irgalmas samaritánus képében, aki állandóan gondozza, ápolja, pásztorolja és gyógyítja vérző sebekkel teli egyházát, gyülekezetét. Világos, hogy a hívőknek, akik Krisztust, az ő Urukat akarják követni itt a földi életben, ugyanilyen irgalmassággal kell kell mindenkor szólniuk és cselekedniük! Tudván azt is, hogy, bizony a mi bűneink okozzák azokat a sebeket az egyház testén!

Nekünk azonban ma nem az irgalmas samaritánusról kell szólnunk, hanem – szintén Lukács evangéliumából – de egy másik igeszakaszról. Jelesül a hatodik fejezet ama részéből, amelyet a teológia „mezei prédikációnak” nevez. Ugyanis Lukács könyvében itt szerepelnek azok a tanítások, természetesen az ő sorrendjében és megfogalmazásában, amelyek Máté evangéliumában a Hegyi Beszédben találhatók.

S íme, mai igeszakaszunk világosan két részre bontható. Az első (43-46 vers) azt mutatja meg, mi a legnagyobb baj az emberrel. Itt mondja el Jézus, hogy mi a gyümölcstermés törvénye: a jó fa mindig jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig mindig rossz gyümölcsöt terem.

De hogy értsük azt, mi a jó, és mi a rossz? A görög szöveg igazít el minket. Mert a „jó” helyén a „καλοξ” (kálosz) szerepel, amely azt jelenti: jó, eszményi. A „rossz”-ra pedig a „σαπρς” (száprosz) szót használja, melynek jelentése: rossz, rothadt, megromlott, használhatatlan!

Tehát arról van szó, hogy a „jó” teljesen jó, minden ízében jó! A rossz pedig teljesen rossz, mondhatnánk: velejéig romlott! Ezek lényegében a szélsőségek. De figyelmeztetés is, hogy aki jó, az legyen teljesen jó! Aki pedig romlott, az velejéig romlott.

Tehát nincs semlegesség: csak jó és rossz van. Jézus el is mondja az igében: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj(Lk 6,45).

Azt azért el kell mondjuk, hogy az irgalmassághoz az is hozzátartozik, hogy a velejéig romlott embernek is hirdessük az evangéliumot. S ha hallgat ránk, akkor megmenekül a lelke. De ha nem hallgat ránk, akkor maga monda ki önmaga felett az ítéletet!

Azután itt derül ki, mi a legnagyobb baj az emberrel. Azt mondja Jézus: „Miért mondjátok nekem: URam, URam – ha nem teszitek, amit mondok?”(Lk 6,46).

Nyilván a rosszak azok, akik azt mondják Jézusnak: Uram, uram, de nem cselekszik akaratát. Ez a képmutatás iskolapéldája! Kifelé kegyesnek mutatják magukat, de belül csak a saját, romlott szívükre hallgatnak.

Emlékezzünk csak, hogyan kárhoztatta Jézus a farizeusokat! Lukács evangéliuma így fogalmaz: „Jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni!”(Lk 11,42).

Máténál pedig ezt találjuk: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel(Mt 23,25).

S van itt még egy tanulságos dolog. Jézus, ugye azt kérdezi: miért mondjátok nekem: Uram, uram? A görög szövegben e helyen a „Κυριος” (Küriosz) szó áll, amely „Úr”-at jelent. De azért érdekes ez, mert a Septuagintában, azaz a görög nyelvű Bibliában, a „Κυριος” legtöbbször a JHVH (Jahve) tetragramma, azaz az Isten nevének helyettesítője!

Megdöbbentő tehát, hogy akik Uramnak, azaz Istenüknek mondják Jézust, ugyan tudják róla, hogy Ő Isten, mégsem cselekszik akaratát. Vagy azt gondolják, hogy Isten nem látja szívüknek gonosz szándékát. Vagy – s ez még nagyobb baj – egyszerűen semmibe veszik Isten akaratát!

Ezek után, valószínűleg elsősorban nekik szól az a figyelmeztetés, amely az igénk második szakasza (47-49. vers), a kősziklára építés példázata. Minket pedig megerősít abban, hogy jól döntöttünk, amikor életünk alapjául Krisztust választottuk.

Ezekben a versekben válik egyértelművé, mi az első és legfontosabb cselekedet annak számára, aki bizonyságot akar tenni a Krisztusba vetett hitéről: az életét, a házát, a kősziklára, azaz a Krisztusra kell építenie!

Ezt mondja Jézus: „Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve(Lk 6,47-48).

Ők azok, akik nemcsak mondják: Uram, Uram!, hanem cselekszik is Isten akaratát! S mi már emlékezhetünk Pál apostol szavaira is: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus(1Kor 3,11).

S itt megint érdemes a görög szövegre figyelni. Mert azt úgy is lehet érteni, hogy az árvíz nem volt elég erős ahhoz, hogy egyáltalán csak megingassa a házat. S ezek szerint arra pedig még esélye sem volt, hogy ledöntse azt.

S arra is magyarázatot ad, hogy miért lehetséges ez: mert jól volt megépítve! A görögben itt is a „καλος” szerepel, tehát a ház eszményien volt megépítve! Vagyis nincs jobb alap a Krisztusnál!

S ez a kép azt is megérteti velünk, hogy vannak árvizek. Azaz az életünk ki van téve megpróbáltatásoknak, kísértéseknek! Ezek elkerülhetetlenek. Gondolom, mindenki meg is tapasztalta saját életében. Sokszor az árvíz erejével törnek ránk bajok, vagy ostromol a bűn. De aki Krisztusra építette az életét, az megáll. Mondhatjuk: örökre, örök életre megáll!

Mert Jézus azt is megmutatja, hogy aki nem Őreá alapozza az életét, vagyis alap nélkül, a földre, a földiekre építi a házát, ha jön az ár, az összeomlik, teljesen elpusztul!

Nos, szeretett Testvérek, „A hit cselekedetek nélkül halott!” Azt gondolom, közülünk senki sem tudja elképzelni az életét Jézus Krisztus nélkül. Az alapunk tehát rendben van, az első és legfontosabb lépést már megtettük. Most már az építkezés következik, hogy ki mit épít az alapra. Más szóval: hogyan folytatja az életét.

Itt, az otthonban is, megszámlálhatatlan alkalom van a szeretet gyakorlására, hogy irgalommal és szeretettel forduljunk egymás felé. A járványhelyzet pedig ezeket még meg is sokszorozza!

Ne fáradjunk meg tehát a jó cselekvésében! Abban a rendíthetetlen hitben, hogy a mi alapunkról senki és semmi nem tud ledönteni minket! Jézus Krisztus szeretetétől senki és semmi, soha nem tud elszakítani! Mert akik Őbenne bíznak, Őt követik, azoknak örök élete van!

                                                            Ámen

 Imádkozzunk!

Magasztalunk téged, mennyei Atyánk, mert nagy árat fizettél értünk, és egyszülött Fiad áldozatával tulajdonoddá tettél minket. Add, hogy ne csak lelkünk, hanem testünk is tied legyen, és tisztaságban szolgáljunk neked minden szavunkkal, cselekedetünkkel és egész életünkkel, az Úr Jézus Krisztus által.

                                                            Ámen

 

Énekek: 355 10 455 255

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük