Keveházi László Mennybemenetel ünnepi igehirdetése, 2020. 05. 21.
Jel. 1,7-8. Mennybemenetel ünnepe
„Íme, eljön a felhőkön és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úristen, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”
Kedves Testvérek!
Biztos tudjátok, hogy karanténban vagyok. A nyugdíjas otthonban tudjuk, hogy a bezártság kinyitásában mi leszünk az utolsók. És ez nem azért van, mert „nem szeretnek”, sőt inkább fordítva. Védenek. De „bezártságomban” én egyre inkább a gépre (internetre), valami „nyitottságra’ fordulok. S a napokban olvastam a gépben egy ilyen címet: „Harmadik világháború, vagy Jézus visszajövetele?” Elmesélhetném Nektek, hogy olyat is hallottam, és olvastam, hogy ez már a harmadik világháború. Remélem, hogy nem így van, és remélem, hogy az a bizonyos harmadik világháború nem is következik be. Sőt: nem is akarok „álhírterjesztő” lenni. Nem is arról akarok szólni, amit ott hallottam. Most egy valóságos üzenetről szeretnék szólni, ami – ki tudja mikor –de bekövetkezik. Mert „üzenetem” van és ezt kell átadnom.
Az üzenet röviden: „eljön a felhőkön.” Igen, van Valaki, aki üzen. Van Valaki, aki itt járt, hirdette az evangéliumot. Van Valaki, akire ezért keresztre is feszítettek. Volt egy bátor ember: arimátiai József, aki becsülettel eltemette. Voltak, akik gyászolták, siratták. S voltak, akik már csak az üres sírra találtak. S voltak, akiknek meg is jelent. Mert feltámadt! „Nem jött még vissza onnan senki” – hallottam én is sokszor. Igaz, közülünk senki. De egy valaki visszajött. „Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül legtöbben még ma is élnek” – írja Pál apostol mintegy Kr.u. 50-ben. Bocsánat, hogy ilyen csúnyát mondok: de ez még semmi, mi is meg fogjuk látni. Hogy a történelemből még mit látunk, hogy szeretteinkből mit látunk, azt nem tudjuk pontosan. De: Őt majd meglátja minden szem. Igaz, János hozzáteszi: még azok, akik átszegezték. Tudjátok, mi hála Istennek nem tartozunk azokhoz, de mondjátok, nem szegeztük át sokszor bűneinkkel? Lehet máris siratni.
De igénk nem akar „siratni”. Bár lehetne, van miért! Hanem inkább fel akarja szemünket emelni. Én nem tudom, hogy azok között leszünk-e, akik valósággal, testben meglátják őt. Azt tudom, hogy egyszer mindenki meglátja Őt. Azt tudom, hogy mi emberek sorban jövünk és megyünk. De ez az ige valami hallatlant mond: Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úristen, aki van, és aki volt, és aki eljövendő. Azt mind tudjátok, az alfa és ómega a görög ábc első és utolsó betűje. Jézus ezzel pontosan ezt akarja mondani: én vagyok az első, és az utolsó is. Tőlem indult minden és hozzám „fut be.” Lehet őt egy életen át kerülni. Ő türelmes. Lehet még mosolyogni is. Lehet tagadni is. De lehet hinni is Benne boldogan. De egyszer meglátjuk- Mert Ő kikerülhetetlen. És az utolsó szó nem a miénk lesz.
De hiszem, hogy Urunk ezt nem fenyegetően mondta és mondja. Vigasztalás volt ez János apostolnak Pátmosz szigetén, az üldözött keresztyéneknek is és vigasztalás nekünk is. Hogy meglátjuk egymást? Nem tudom. Talán. De Őt meglátjuk.
És lehet ez a találkozás, ez a reménység, ma 2020. Mennybemenetel ünnepén boldog vigasztalás Isten mindenkori népének: a hidegkúti gyülekezetnek, nekem is a karanténban. Van szabadulás. És énekelhetjük bátran, hittel már most: „Ó, Jézus, ama nagy napon, Te védj meg szent kezeddel, Ítéletem reád hagyom. A büntetést engedd el! Igédben nem kételkedem, Írd élet könyvébe nevem, Vígy teljességre, Ámen.” (502,5.)
