Veperdi Zoltán igehirdetése Rogate vasárnapján, 2020. 05. 17.

 † Húsvét után ötödik vasárnap

1Tim 2, 1-3

 Pesthidegkút, 2020. május 17.

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. †Ámen

Hallgassa meg a keresztyén gyülekezet Istennek igéjét, amelyet anyaszentegyházunk Húsvét után ötödik vasárnapra az igehirdetés alapjául választott! Feljegyezve találjuk 1Tim 2,1-3-ban a következőképpen: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt”(1Tim 2,1-3).

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Az örvendező és éneklő gyülekezet után, íme ma, az imádkozó gyülekezet áll előttünk.

S hadd hivatkozzam most először az oltár előtt elolvasandó igénkre. A János evangéliumából vett szakaszban Jézus az imádság meghallgatását ígéri tanítványainak, e szavakkal: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen”(Jn 16,23-24).

Két dologra szeretnék itt rámutatni. Az első: Jézus arra biztatja a tanítványait, hogy az Ő nevében kérjenek az Atyától. S teszi ezt az utolsó vacsorán, egy nappal a halála, és három nappal a feltámadása előtt. S azt is világossá teszi, hogy az imádság meghallgatásának alapja az a hit, hogy Jézus az Istentől jött. Ő maga is, az evangélium folytatásában, a tizenhetedik fejezet elején, az úgynevezett főpapi imádságban, így szólal meg: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust”(Jn 17,1-3).

A másik, amit megemlíteni szeretnék, a következő: Jézus azt fűzi hozzá az imádság meghallgatásának ígéretéhez, hogy amit a tanítványok kérnek, meg is kapják, hogy az örömük teljes legyen. Itt a görög szövegben a „plhrow” (pléroó) ige szerepel (amely azt jelenti: betölt, beteljesít) melléknévi igenévként és szenvedő módban áll. Ami világosan arra mutat, hogy az imádkozók örömét Isten fogja beteljesíteni! Az örömük tehát attól lesz teljes, hogy Isten teljesíti be azt.

S íme, azért érdekes ez, mert összekapcsolja az örömöt és az imádságot, amelyről ma kell szólnunk. Éspedig Pál apostolnak a Timóteushoz írott első leveléből előttünk lévő ige alapján.

Nos, Timóteus, akinek neve azt jelenti: „Tisztelet Istenek”, fiatal, körülbelül 20 éves korában lett Pál apostol munkatársa. A harmadik missziói úton, és a római fogságban is ott találjuk Pál mellett. Az apostol önálló feladatokkal is megbízta ifjú, ám bizalmas tanítványát. A hagyomány szerint Timóteus volt Efezus első püspöke, és mártírhalállal pecsételte meg a hitét.

Pál, a levél elején, ezekkel a szavakkal bátorítja Timóteust: „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek”(1Tim 1,18-19).

Ezzel hívja őt harcba a tévtanítók ellen, akik Isten üdvözítő tervét nem hitben kívánják elfogadni, hanem a törvény által és nemzetségtáblázatok bizonygatásával akarják megszerezni maguknak a helyet az Isten országában.

Azután itt, a második fejezet elején, Pál abban erősíti Timóteust, hogy hogyan tartsa meg a gyülekezet rendjét. S ebben a legelső, amely minden mást megelőz: az imádság.

Az első szó, amellyel igénk indul, a „parakalw” (parakaló). Amely azt jelenti: odahív, kér vigasztal, bátorít, követel, kíván, könyörög. Ebből az igéből származik a „Paraklétosz” kifejezés, mely a vigasztaló, bátorító, Jézushoz hívó Szentlelket jelenti.

Pál tehát, ezzel a gazdag jelentéstartalommal helyezi az első helyre az imádságot. Amelynek négy rokon értelmű szavát említi. Ezek pedig a könyörgés, imádság, esedezés, hálaadás.

Csodálatos ez a felsorolás. Leginkább azért, mert megmutatja, hogy az imádságnak nincs határa. Mindig mindenért lehet hálát adni; mindig mindenért lehet imádkozni, esedezni; és mindig lehet mindenkiért könyörögni. S ha valaki a Krisztusba vetett hittel csüng imádságban az Atyán, annak biztosan öröm is van a szívében. Mert Isten közelében lenni mindig öröm. Istentől hittel várni az imádságunk meghallgatását – amire tehát ígéretünk is van – mindig öröm. A boldog Istennel beszélgetni mindig öröm!

Majd Pál arra inti Timóteust, és vele együtt a gyülekezetet is, hogy minden emberért imádkozzanak! Vagyis személyválogatás nélkül: igazakért és bűnösökért is. Hívőkért és hitetlenekért. Jókért és gonoszakért. Békében élőkért és üldözöttekért! Egészségesekért és betegekért, haldoklókért is. Gazdagokért és szegényekért. Vezetőkért és vezetettekért egyaránt!

Azt gondolom, jó ezt most nekünk is elménkbe vésni, és gyakorolni is, amikor a láthatatlan vírus úgy tört ránk, mint éjjel a tolvaj! Hogy az imádságban soha meg ne restüljünk, hanem inkább ahhoz tartsuk magunkat, amit Pál a Thesszalonikában szolgáló gyülekezetnek így helyezett a szívére: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”(1Thessz 5,16-18).

De nézzük tovább az igénket. Pál nem elégszik meg azzal, hogy a minden emberért való imádságra buzdít, hanem kiemeli a királyokat és a felsőbbséget.

A Római levél juthat itt eszünkbe: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett. Aki tehát nem engedelmeskedik a hatalomnak, az Isten rendelkezésével fordul szembe; akik pedig szembefordulnak vele, azok maguknak köszönhetik ítéletüket. Mert nem a jó cselekedet miatt kell félni az elöljáróktól, hanem a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, mert Isten szolgája ő neked a jó elősegítésére. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi”(Róm 13,1-4).

Nagy kérdés, hogy ez az intelem vajon csak az istenfélő királyokra és vezetőkre vonatkozik-e? Attól tartok, hogy nem! Mégsem esem kétségbe, mert tudom, hogy Isten megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. Azoknak is, akik nem éltek-, hanem visszaéltek a nekik adatott hatalommal!

S a levelünk folytatása is, azt hiszem, ebben erősít meg minket. Hiszen azt írja Pál: az imádság célja és értelme, „hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben”(1Tim 2,2).

Nyilvánvaló, hogy az életünk függ annak az országnak, helyiségnek, kerületnek az elöljáróitól, ahol élünk. Ne gondoljunk most például olyan szélsőséges esetre, hogy valamely vezető háborúba sodorja az országot. Azt hiszem „békeidőben” is van rengeteg dolog, amivel izgatni, ingerelni lehet a lakosságot – ha a vezető olyan beállítottságú. Természetes, hogy egy istenfélő vezető nagy nyereség egy országnak! Legyünk hálásak azért, hogy ez nekünk, magyaroknak most megadatott. És imádkozzunk, könyörögjük, esedezzünk is azért, hogy ez így is maradjon!

Nem beszélve arról, hogy ha istenfélelemben és tisztességben folytathatunk nyugodt, csendes életet, akkor a gyülekezetek is betölthetik földi hivatásukat: a feltámadott, élő Jézus Krisztusról bizonyságot tenni! És ez is lehet imádságunk tárgya, hogy Isten áldja meg hitvallásunkat, hogy sokan megtérjenek, és üdvözüljenek.

S itt kell megismernünk igénk folytatását is: Isten „Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket”(1Tim 2,4-7).

Kapcsolódjunk hát bele ebbe a szolgálatba, amely jó és kedves a mi Istenünk előtt. Szüntelenül imádkozva, minden szavunkkal és minden cselekedetünkkel tanúskodjunk a feltámadott Krisztusról, mert – mivel a mi Istenünk üdvözítő Isten – akkor örök életünk van.

                                                            †Ámen

 Imádkozzunk!

Urunk! Megvalljuk, hogy imádságunkban is sokszor vétkezünk, mert csak magunkra gondolunk. Taníts minket imádkozni akaratod szerint, hogy könyörögjünk és hálát adjunk minden emberért: családunkért és munkatársainkért, egyházi és világi elöljáróinkért, főként pedig evangéliumod terjedéséért és országod eljöveteléért. Könyörgünk és hálát adunk most mindezekért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk ígéreted szerint.

                                                            †Ámen

Énekek: 322 5 72 255