Verasztó Teodóra igehirdetése, 2020. 04. 26.

ApCsel 20,25-31

„És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. Viseljetek tehát gondot magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.” ApCsel 20,25-31

A húsvét utáni 2. vasárnapot jó pásztor vasárnapjának is nevezik. Jézus, a jó Pásztor nemcsak táplál, gondot visel, védelmez, hanem életét adta értünk. Ezt láthatjuk húsvét fényében.

A mára kijelölt igeszakaszban Pál apostol az az Efezusi gyülekezet véneitől búcsúzik. Egy távozó vezető a helyébe lépő vezetőknek intézett szavait olvastuk. Szól arról, ami rájuk vár a jövőben. Mégis, mindaz, amit Pál kifejt, nemcsak egy gyülekezet vezetésére áll, hanem minden vezető, azaz mindenki, aki felelősséget hordoz, akire mások rábízattak, tanulhat belőle. Minket is megszólít az igében Pál apostol: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra.” Ebben a mondatban mindannyiunkat megszólít Pál apostol, akkor is, ha nem vagyunk lelkészek, presbiterek, vagy egyéb vezetők a szó klasszikus értelmében. Mindannyian felelősek vagyunk valakiért vagy valakikért. Legyen az akár gyermek, szülő, akár az ismeretségi körünkben lévő beteg vagy rászoruló ember. Szinte minden emberre egy másik ember van rábízva, vagy több is, van tehát felelősségünk, hogyan élünk, hogyan szolgálunk azok felé, akiket Isten ránk bíz, szívünkre helyez.

„Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra.”

Ebben benne van az is, hogy magunkkal is törődnünk kell. Ahogyan erre Pál apostol Timóteust is figyelmeztette: „Legyen gondod önmagadra!” (1 Tim 4,16) Fontos törődni magunkkal is, ez nem önzés, hanem feltétele annak, hogy másoknak is segíthessünk. Egy repülőgépen vészhelyzetben először nekünk kell felvennünk az oxigénmaszkot, hogy másokon segíteni tudjunk. Fontos a feltöltődés, hogy legyen miből továbbadnunk. Hiszen nem a magunkét adjuk tovább. Mi hálából szolgáljuk Jézust, mert mi már megtapasztaltuk önfeláldozó szeretetét, gondviselését. Pál apostol is ebből merítette az erőt szolgálatához, hogy Isten vezetése és gondviselése alatt élt. Csak így működik. Mi is akkor tudunk igazán vezetni és gondoskodni, ha Jézus vezet minket, és részesülünk Jézus, a jó Pásztor lelki gondozásában. Ekkor vagyunk a helyünkön. Így állhatunk készen Pál apostolhoz hasonlóan arra is, hogy Isten tovább vezessen minket. Pál apostol búcsúzik az efezusi szolgálat után. Elérkezett ennek az ideje. A Lélektől kényszerítve indult Pál apostol Jeruzsálembe, bár tudta, hogy fogság és nyomorúság vár rá. De engedelmeskedett, ment, amerre a jó Pásztor vezette. Tudjuk-e magunkat Istenre bízni, mint Pál apostol? Tudunk-e Istenben bízva lépni a holnapba? Elfogadjuk-e Isten pásztori vigyázását, vagy kivonjuk magunkat alóla?

Pál apostol követte a jó Pásztort, amerre vezette. Ezért búcsúzott, és ment tovább, ahová Isten küldte. Fontos, hogy mi is ekképpen tudjunk helyt állni ott, ahová Isten küld minket, és addig, amíg Ő akarja. Tudjunk tovább lépni, menni, amerre Ő vezet. Továbbadni másoknak a stafétát, elengedni nem könnyű. Pál apostolnak sem volt. az. Mégis, jó lelkiismerettel búcsúzik. Mert Pál apostol ott mindent elvégzett, amivel Isten megbízta.

Legyen a mi életünk is teljes, befejezett, kerek egész, ne félbehagyott, félbeszakadt, ha jön a búcsúzás. Ha minden felelősségünk majd megszűnik, milyen búcsúzást álmodunk arra a napra? Hogyan fogjuk megélni azt a napot? Hogyan szeretnénk majd befejezni? Pál apostol szép példát ad erre. Fel kell tennünk a kérdést: vajon Jézust szolgáljuk-e, vagy saját magunkat? Jézust, a jó Pásztort követjük, vagy megyünk a magunk feje után?

Arra hív minket Jézus, hogy legyünk pásztorolt pásztorok. Fogadjuk el az Ő uralmát, vezetését, pásztorolását. Akkor vagyunk a helyünkön. Legyünk hűséges pásztorok, a jó Pásztort követve, hogy életünk áldás lehessen, hogy továbbadhassuk Isten túlcsorduló áldását és szeretetét! Tegyük kezébe életünket, életünk legyen az Ő vezetése, irányítása, gondozása alatt. Akkor békességünk lehet nehéz helyzetben is. Ahogyan Pál apostol is Jézust követve vállalkozott a nehéz útra.

Napjainkban emberi létünk, egzisztenciánk, jövőnk, de még a világ sorsa is bizonytalan. De a Jó Pásztor gondoskodik, megvéd, biztonságot ad, a halál árnyéka völgyében sem kell félnünk. Megtapasztalhatjuk Isten megőrző békességét nehéz körülmények ellenére is. Ő tud békességet adni és megőrizni minket.

Mostanában szlogenné vált, hogy vigyázzunk egymásra. Valóban fontos, hogy lássuk meg kollektív felelősségünket a koronavírus idején. Fontos, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, ami emberileg lehetséges. A többit pedig bízzuk Istenre. Tegyük kezébe. Mert nem tudunk mindent a kezünkben tartani. Életünk törékeny, sérülékeny. Nem vagyunk urai életünknek, a történelemnek. De Jézusra bízhatjuk bátran magunkat. Az Ő kezében van az életünk, jövőnk, az egyház jövője, a világ jövője.

Ebben bízhatunk a nehéz időkben. Most ezekben az időkben Isten próbára teszi az egyházakat is. Szomorú a szívünk az üres templomok miatt. Új kihívások elé állítja ez a helyzet a lelkészeket, gyülekezetek vezetőit, minként tudnak fizikai kontaktus nélkül szolgálni. De ezek lehetőségek is egyben, amelynek megvan a gyümölcse, áldása. A nehézségek ellenére bízhatunk abban, hogy Isten nem hagyta el az egyházat. Az Úr szemében drága kincs az egyház, életét adta érte. Az a gondolat, hogy a Messiás vérén vásárolja meg az egyházat Isten számára, Pálnál többször ismétlődő gondolat. A Szentháromság Isten egyaránt ott van az egyház születése, jelene és jövője mögött. Most is, amikor új kihívásokkal nézünk szembe. Kövessük a jó Pásztort ebben az új helyzetben, Őt kövessük az új utakon!